Porlovagi játékok - Gerecse on/offroad
Tegnap mentem egy komolyabbat. Még gyorsan a vihar előtt, délutánra már esőt ígértek!
Régi álom megvalósításába kezdtem még a múlt héten Szabolcs-Szatmárban: nagy, javarészt országúti kerékpározás, kiegészítve földutakkal - dirt road ridin'! Most ezt folytatom hegyen-völgyön, Gerecsében, Zsámbéki-medencében. A változatosság gyönyörködtet! Ne gondoljátok azt, hogy megkukultam, az igazság az, hogy jelenleg az ilyen jellegű tekerés jobban izgat, mint a klasszik mountain bike-ozás.
Úgy volt, hogy lesz társaságom, de sajnos nem lett. Ettől eléggé elszontyolodtam, mert nagy ritkán még én is szeretek emberekkel lenni. Azért este összekészültem:
Még soha nem ettem sonkás-sajtos szendvicseket menet közben, de már annyit olvastam róla, hogy "országútis" körökben ez mennyire menő volt (anno), hogy ki kellett próbáljam. Vajat nem kentem a kenyérkékre. A meggyes pite ÖP-től, régi bolti törzsközönségünktől származik, és... majd meglátjátok! A többi meg a sztenderd Horalky és Giant Bar szelet. Elárulom, hogy nem ettem meg mindet. (Kalóriamegvonás.)
Az ételeken kívül fontos hozzávaló egy megfelelő kerékpár: előkaptam 2008-as Kona Jake cyclocross bicajomat, 32mm-es defektvédelmes külsők, 44 cm-es (széles) kormány,pihe-puha öreg Flite gél nyereg, terepes, könnyű áttételek... ja, ezen utóbbiak éppen nem.
Nagy magányomban... akarom mondani megfogyva bár, de törve nem (ami a lelkesedést illeti), a tervezetnél egy órával korábban olajra léptem otthonról. 5:30-at mutatott az óra a start pillanatában.
Elszánt fejjel indultam neki egy bemelegítő Normafa - János-hegy szettnek.
Az Istenhegyi utat végignyomva - komoly erőedzést végeztem, így egyből - illetve a tervezett terepes szekciókat számításba véve, elkezdtem gondolkodni, hogy a 42:26-os "legkönnyebb" áttételem lehet, hogy kevéske lesz mára. Azt már mondanom sem kell, hogy a 8. percben eldefekteltem. Na, kösz! Legalább letudtam az elején a kötelező szervizt! Csak az zavart, hogy egy belsővel kevesebb, aztán a földutaktól meg igen messze vagyok még...
Lefelé vagy 6-7 nyúllal találkoztam a szerpentinen. Nagyon ide-, odaszoktak. Mármint a budai hegyekbe. Meg az aszfaltútra.
Az első mai hágóm a Szépjuhászné volt.
És a Budakeszi Vadaspark után jött is az első, bemelegítő terep szekció, a település magasabban fekvő utcáiban.
Szépen kikerültem a főutat, és kigurultam a Budakeszi - Telki aszfaltra. Kezdődő pofaszélben elnyomtam Perbálig.
A második "hágó" Tinnye és Úny között:
És hamarosan jött az első remote-aszfalt szekció, mely Máriahalomtól indult és Epölön keresztül Bajnáig tartott. A falu végén található betonlapokat (mármint az útpályát) feltehetően az M7-es felújításánál szállították ide. Aki próbált már rajtuk haladni (netán tekerni), az tudja, hogy kihagyhatatlan élmény:
Jobbról Szent Kristóf, az utasok védőszentje köszönt rám. Azt hiszem mindig jól jön egy kis áldás tőle!
A környék legröcögősebb aszfaltja. Elég nehéz rajta komolyabb sebességet produkálni. Főleg, hogy a szembeszél csak nőttön-nőtt!
A legkeményebb pofaszeles szakasz a Bajna - pusztamaróti elágazás között volt. Az elején egy gerincen kell haladni, hát majd belepusztultam.
És akkor... itt kel balra kanyarodni a Gerecse (mint hegy) felé vezető dózerre:
Tavaly, sőt régebben is jártam már erre országútival (nem voltam normális), de a 25-28mm-es edzőgumikat rendre felütöttem. Felfelé. Ma készültem! (Bár az a minusz egy belső...)
Vigyorgok, mert nagyon nagy élvezet ám a felfelé repesztés a dózeren, cyclo masinával. Halad rendesen. Szerencsémre itt már a szél sem akart arcon fújni!
Itt lehet elemezni a testtartásomat:
Bő negyedóra alatt megvolt a mászás, a harmadik hágóval, s az erdészeti aszfalton leközlekedtem a Süttő - Tardos műútra.
Már három órája voltam úton. Fél kilenc. Ekkor jött el az ideje a villásreggelinek (a kis szendvicsek,a "paninik"), melyet a csúcsszuper szél- és vízálló mez anyagból, méretre gyártott egyleti háti- és egyben szimatszatyorból (elemózsiás táska, "musette") halásztam elő - kamikáze módon menet közben.
Nem is rossz néha sósat - és rendes kaját - enni tekerés közben. Ezt a szokást be fogom vezetni!
Hihetetlen hátszélben kezdtem a tekerés második felét és Tardos - Tarján között nézegettem a le-lemaradó Gerecsét:
Tarján után Tatabánya felé vettem utamat, pár méter erejéig nosztalgiáztam a Gerecse Maraton rajtterülete mellett elhaladva (de rég voltam már hetedik...), aztán irány Tornyópuszta!
Szerintem ezt a települést az emberek 110%-a nem ismeri. Az biztos, hogy nem tananyag, még a főiskolán sem. Pedig csodás fasor visz a faluba.
Ahol is rájöttem, hogy nemhogy okostelefon, meg app... de még térképet sem hoztam magammal, pedig most jött el a mai nap egyetlen ismeretlen és ráadásul viszonylag hosszú "remote dirt road" szekciója. Természetesen otthon már kinyomtattam előre mindent, meg hetek óta memorizáltam, mint egy jó mitfahrer... De szért mégis. Sebaj, gondoltam megkérdem a helyieket, hogy miképp tudok Tornyópusztáról átjutni Nagyegyházára - mert ez volt a tervem. Mit mondjak, nem volt túl biztató a válasz: izé...ööö... hát talán... arra, a telep mögött, nem? Nosza, átvágtam az ipartelepen és nekiálltam porolni.
Nagyon érdekes por-road volt errefelé. Keményebb, mint az ember hinné, egész jól tartott, csak ritkán vezette meg a kereket. Pedig első látásra a nyírség peremi homoki küzdelem képe rémlett fel előttem.
Aztán meg jött a válaszút. Pont ez hiányzott nekem, itt a világ végén. Jobbra mentem, az tűnt jártabbnak.
Utólag megtérképnézegetve kiderült ám, hogy már a faluban rossz irányba küldtek, sőt be sem kellet volna menjek a házak közé... úgyhogy alapvetően tökmindegy volt, hogy itt éppen merre indulok el. De nem bántam meg tettem, mert szó szerint csodás poros élvezetekbe sodródtam. A hátszél csak úgy repített, még jó, hogy rajtam volt a kis hátitatyó, mert néha már szükség volt a fékezőernyő hatására, hogy nehogy föld körüli pályára álljak!
Kanyarok...
Lejtők (és persze emelkedők is, de ott nem tudtam fotózni, annyira meredekek voltak, hogy a szemem majd' kiugrott a gödreiből):
És... nem akartam hinni a szememnek: kukoricás! Megint kukoricásban tekerhetek!
A fenti képen látszik, hogy a széles dózer egy kicsit mintha fogyni kezdett volna. Nagyon szorítottam, nehogy teljesen eltűnjön.
Eltűnt. De lett belőle egy parkoló (!) a világ végén:
Most hol lehetek? Kitekertem a parkolóból, át az autópálya alatt - mert már az is a közelbe került:
Mi a makk? Szárliget? Az eggyel odébb van. Hümmm. De legalább tudom, hol vagyok!
Balra el - nyomás Nagyegyházára aztán most már!
Még kifutok a tervezett időből!
A központban ráálltam a Nagyegyháza - Csabdi remote-aszfaltra. Kátyúkerülgetés pár kilométeren és egy kisebb hágó várt rám.
Télen nagyon jó itt a jéghelyzet. Sózó autó még sosem járt erre!
Ez a kép már Csabdi felett készült:
Valami kerékpártúra is szerveződhetett ma erre, mert az egyik kereszteződésben nagyon el akart egy hölgy terelni Vasztély irányába, de köszöntem, nem mentem arra. Várt az ország egyik legjobb slickdózere!
Balra még mindig látszott a Gerecse:
Ez meg az ország egyik legmeredekebb szántóföldre vezető aszfaltútja (a térkép földútnak jelöli):
Itt kezdődik a dózer Mány felé:
Kukoricás forever!
Fel is állítottam sebtiben Dini első dirt-road alapvetését, miszerint "Mindig a kukoricáshoz legközelebb eső földút nyomvonal a legslickebb!" - nem tudom miért, de ez így van. Tény.
Rég nem találkoztam közkifolyóval, nagyon megörültem, hogy Mányon teletankolhattam magam az út szélén:
Innen már csak egy Zsámbék - Páty - Budakeszi "szokásos" utazás volt hátra. A tervezett, de magányosan teljesen értelmetlen cukrászdázást kihagyva, bekaptam ÖP életmentő pitéjét s már csak egy Budakeszi - Normafa terep mászás várt rám. Azért azt nem gondoltam, hogy ez a hegy ilyen kemény lesz. Igaz, 5 és fél órával a lábamban...
Az eleje még oké... nagykockakövön startoltam:
Zúzalékos, kertek alatti utakon folytattam:
A vége felé már fülön át levegőt véve:
De feljutottam:
Még 7 perc gurulás, és egy finisher-potré:
Pont hat órát mentem, ebédre hazaértem. Ennyit és így terveztem - fejben, s a gyakorlatban is sikeres voltam. Érdekes, hogy ki- vagy átalakul az ember belső órája a sok bringázástól (útvonalismeret, variálás az intenzitással, időjárás stb.), pár perc eltéréssel bármit össze tudok már variálni, hogy "kijöjjön" a tervezett menetidő.
Remek kis délelőtti foglalkozás volt ez, ajánlom mindenkinek, hogy szélesítse látókörét, fedezze fel a környéket, ahol éldegél!