Specialized Teszthétvége, Szilvásvárad - 2013 04 06-07

A hazai Specialized kerékpár és kiegészítő forgalmazás guruja, Berta Pista egyedülálló módon, minden évben rendesen szervez, intézkedik és küldi az invitálást. Eddig Balázs Úré volt a lehetőség, de idén én ugrottam rá a meghívóra történő válaszolásra - nyertem, mehettem, képviselhettem üzletünket!

Természetes, hogy kaptam az alkalmon: tesztelés, jó bicajok, Bükk, terep, pazar vendéglátás, eső vagy hó (ja, az nem), erdei vasút... mind-mind jólesik nekem!

A fene egye meg! Aggódós típus vagyok. Két problémával kellett megküzdenem a hétvége kapcsán - társasági rendezvény - bizonytalan időtartamú és főleg kimenetelű közös kerékpározásokkal, valamint előrenemlátható-megjósolhatatlan időjárás.

 

A másodikat úgy oldottam meg, hogy három táskányi, vagy 50 hasonló és különféle kerékpáros ruhadarabot pakoltam be már a hét elejétől, folyamatosan.

Az első gondot is kiküszöböltem azzal, hogy szombat 7:30-kor (az 50 ruhadarabból az alkalomra összeállított szettben) már viharzottam kifelé a szilvásváradi parkolóból egy csodás 2 és fél órás körre, melyben pár rövidebb hágó (Farkaslyuk előtt és Borsodnádasd után) is benne foglaltatott.

Nagyon jó kis "remote" aszfaltcsíkokon kanyarogtam a Dédestapolcsány - Csermely - Farkaslyuk - Ózd - Borsodnádasd - Balaton - Bélapátfalva útvolnalon.

Annyira jól ment, hogy... látszik is a fejemen.

Amíg... és egyszercsak... Ózd egyik főbb utcáján megelőztek:

Nem ér! A fiatalember egy időfutamkormánnyal felturbózott Pinarello-val (!) húzott el mellettem. Persze csak pünkösdi volt a királysága...

Ellenben ezzel a cselekedetével meggátolta az időben történő zserbózásomat, amit csak szűk 10 perc múlva (biztonságban) tudtam megejteni.

Addig is gyönyörködtem az egyik házon felejtett reklámfreskóban:

... a Lemezgyár... (mármint a Borsodnádasdi)...

S akkor végre falatozhattam:

Ez pedig a kerékpárút Arló - Borsodnádasd irányába:

(Nem is olyan...) Régen itt keskenynyomközű iparvasút járt:

Természetesen a képet én készítettem még 1988. magasságában, amikor is a helyi tanácselnök (?) közbenjárására a kedvemért (!!) lehoztak a nyílt vonalra egy gőzmozdonyt, hogy 14 éves fejjel fotózhassam (!!!). És... a végén megengedték, hogy a konyhában felmehessek vele a gyárba (!!!!) - persze ott már nem fotózhattam, lévén az (hadi-)ipari territórium vala. Amúgy egy fél brigád (5-6 fő) lejött a mozdonnyal - kaptak az alkalmon egy kis lazításra... de annyi baj legyen!

Most is csak kívülről fényképezhettem az "abandoned" iparitörténeti helyszínt:

Közben arra is figyelnem kellett, hogy egy jóféle 12 perces hegyi intervalt is elintézzek.

A hágó után úttalan utakon ereszkedtem Balaton felé, kezemben a második adag világjáró anyósi zserbóval.

És - hehe - így is én voltam az - egyik - első, helyi házigazdánk, Tarnai Csaba Kölcsönzőjénél, mely egyben a központunk is volt a teszthétvége folyamán.

Hamarosan megérkezett Pista, aki elfuvarozott a szuper-szállásra, ahol volt Wi-Fi (ezt csak úgy mondom - hehe) és egyből, rám nem jellemző módon kuplerájt varázsoltam:

Sebesen át kellett vedleni egy másik bicajos szettbe. Már csak 42 fel nem használt ruhadarabom maradt és még el sem kezdődött a tesztelés... ajjajjj!

Berta Pista szorgalmasan fuvarozott minket ide-oda - tényleg szó nem lehet kettőjük (Csaba & Pista) vendéglátására, mindent "alánk toltak"!

A felállított pavilonban jól összegyűltünk, nem volt sok szövegelés, mindenki választott egy neki tetsző és még méretben is megfelelő sporteszközt, aztán állítgathatta kedvére!

Az árnyékban, a szerszámosládák szomszédságában némi nasi is megbújt:

Mivel én nem szeretek állítgatni, no meg egy igen szerény elitrészer koppintás (sem) vagyok, egy aluminium merev vázas bicajt - CARVE EXPERT - választottam, a 12-eskét:

Izgatott, hogy kipróbálhatok egy korszerű 29er aluminium vázat, a nyomógombos Push-Loc lock-out funkciót a Rock Shox Reba RL villán, valamint a 2x10-es rendszert, 24/38-as tányérokkal (hja, nekem még ez is új), meg a tetszetős agresszív (nekem az) Ground Control 2.1 külsőket!

A bütykölést az AUTOSAG rendszerrel ("önmagát beállító" levegős rugóstagok, Rock Shox és FOX által is prezentálva) meghagytam a többieknek. Ha autószagot akarok, csak beülök a kis furgonomba és szimatolok...

 

A kapucsínó-ivászatot viszont sürgősen el kellett kezdenem, mert 4:30 óta talpon (és nyeregben is) voltam:

Sőt! tíz (de inkább fél 12) óraizni is kellett valamit, mert hát energia... az kell! Volt, aki túrógombócban látta a fantáziát... én pedig gyümölcsben:

A pincér bácsi igen-igen furcsán nézett rám, mikor gyümölcsöt kértem. De valahonnan szervált nekem két almát, pár szelet kenyérrel. Ez elegendő kakaót is biztosított a következő órák sporttevékenységéhez. Azt persze nem tudtam, hogy ezzel hibát követek el. Óriásit. Megint a "táplálkozásom" lett az egyik asztaltéma... Frankón nem értem, hogy aki (igencsak testtömegfüggő sportágban) sportol, hízékony, s emiatt (mármint a jobb eredmények, s talán még az egészsége miatt is) azt miért kell folyamatosan vegapaleozöldséggyümölcsmiérteztésígycsinálodhogybírodmikoradodmárfelésakkormajdmeglátodmileszveledvagybelőledkérdések össztűzébe keríteni.

No nem baj (de az), álltam, állom a sarat.

El is mentünk tehát sarazni - azaz indul a tesztelés!

A bicajt majdnem mintha rám öntötték volna, lényegében nagyon jól éreztem magam rajta az első méterektől kezdve. Két, azaz három apró gondom volt: kicsit rövid volt a kormányszár (75mm - a váz pedig hosszú: 625mm), nem tudtam kézzel tekerni a fékkarok kormánytól való távolságának állítását lehetővé tévő tekerentyűket és nem értem el a hüvelykujjammal a lock-out kapcsolót:

Szép darab - még tisztán, takarosan, üdén:

A bő két órás délutáni túrát javarészt Vizdák Janival "vezettük":

Az útvonalat természetesen nem mi diktáltuk, például soha nem találtunk volna el magunktól a - tessék csak figyelni: kakukktojással megspékelt - maratonozók által már-már misztifikált "Katonasírokhoz":

Nem álltunk itt meg, irány a hó(határ)!

Addig mentünk, míg - mindig - jobbra egy hegyet nem láttunk:

Ezt kezdtük el kerülni. Jó sokáig kerültük (itt tekerni nem nagyon lehetett), s amikor már nagyon régóta kerültük, akkor Éder "Lui" Lajos (régi motoros az mtb szakmában) telefonon kért segítséget:

Ami nem jött (vétel volt, csak jótanács nem), de az egyik kollega a GPS-ével egy pillanat alatt megmondta a megoldást. Mármint azt, hogy miképp tudunk lejönni a hegyről, ahova nagyon felmentünk.

Kis havas lejtőzés után igazi trélezés következett:

 

A CARVE bringára visszatérve - igen jól eltalált gép, nem éreztem aluminiumnak (nem rázott betegre), nehéznek meg egyáltalán nem mondanám. Alternatívája lehet egy karbon bicajnak is - azaz "olcsó" karbon helyett, inkább ilyet választanék, akár versenyzésre is. Ha valaki zúz (mármint a bicaját), akkor ilyet vegyen, mert kisebb kár érte... vagy éri... ha "baleset" történik. A 2x10 tökélyes volt, bár - amilyen betyár erős vagyok mostanság... - a 38:11-es végáttétel lehet, hogy néhol kevés.

Tesztelés, fürdés, öltönybe öltözés után, délutáni ebéd... a Lokomotív étteremben - indítva egy vadmalac levessel:

Olyan szinten volt tömény a benne feredőző vadmalac alkatrészektől, hogy... ez nekem egy heti kalória adagom kérem szépen!

"Másodiknak" egy alacsonyabb energiatartalmú élőlény porhüvelyét választottam:

Pisztráng + saláta!

És egy kis desszert - alma + fahéj (már nem néztek akkorát), s egy kapucsínó:

Az étterem különösen szimpatikus volt, mert kiláthattam a kisvasút végállomására:

Ez a kép természetesen régi, most nem tudtam volna így elkészíteni. Egyrészt a másik oldalon van az intézmény, másrészt ennél pocsékabb idő volt (ködszitálás és sötét), valamint ezt is a 80-as évek végén "lőttem", és nem volt ilyen együttállás, meg szerelvény nyitott kocsikkal, ezen a téli.. akarom mondani tavaszi hétvégén...

Táplálkozás után szakma - egy kis fejtágítás a tesztkerékpározási - kölcsönzői lehetőségekről, érvek a márka mellett, némi és nem komoly vita, azaz inkább csak társalgás... késő estig. A háttérben Baszk Körverseny élő időfutam ment. Később az összes Szilvásvárad Maraton film egyben, majd Rolling Stones koncert.

Párt óra diskurzus után még szerettem volna egy kis fujtást. Kértem egy salátát tükörtojással:

(No photo available)

És egyet sajttal:

Ezen utolsó salátástál elkészítése már határeset volt - kiettem az éttermet a zöldségkészletéből.

Gondoltam kérek még két almát (megszokásból) - hát abból meg már az ebéd utáni desszert alkalmával nulláztam a készleteket...

Így maradt a vasárnapi reggeli - 5 tojásos rántotta! Én ettem a legnagyobbat.

Még jó, hogy... mire 9-re a reggelizőasztalhoz értem, már két óra laza állóképességi munka bennem volt. Azaz a lábaimban, szívemben... (A többiek édesdeden aludtak, én azt nem bírom hallgatni, tehát 6-kor robogtam kifelé a településről.) Mivel nem voltam meggyőződve a rántotta szénhidrátpótló és feltöltő hatásáról majszoltam egy kis "vödrös csemegét" (parány és nápolyi).

Tesztbicaj választás - ma karbon napot tartottam:

Fú, azért ez a bicaj, a STUMPJUMPER 29 CARBON "ott van a szeren" - nem is csoda, hogy úgy kellett házigazdám kezei közül kikapnom! Ezen hosszabb volt a stucni (100mm) ellenben rövidebb a váz (615mm) - ez a paraméter kettős eltalálta a testalkatomat. Egyből otthon éreztem magam!

El is szöktem - természetesen kéredzkedtem - egy két és fél órás karikára, melybe belekalkuláltam egy órás mászást Mályinka - Bánkút útvonalon.

A villa Lock-Outja ezen a gépen keményebb volt (ez tetszett), kellemes volt a markolat (A Carve-on "komfort" markolat van - de kinek, minek?), az alacsony mintás Fast Trak Control külsőkön csak úgy röpültem felfelé, fent játszottam még egy kicsit a "fixálható" kanalú XT hátsó váltóval, teszteltem a Magura fékeket a latyakban - minden pöpecül működött! És a legjobb: a Phenom nyereg - no, azt eltalálták, de rendesen!

A végén átsprinteltem a Nagy-mezőn... ahol pár hét múlva 35 fokban fogunk gutaütötten maratonozni...

Vagy nem.

Azért reménykedni szabad, sőt kell is!

Én még legurultam:

Különben nem tudtam volna hazaautókázni, hogy megnézzem a Paris-Roubaix ízletes befutóját:

És utána cikket írni nektek erről a tartalmas és hasznos másfél napról Szilvásváradon, a Specialized Tesztbázison!

Így egyben és utólag is hatalmas köszönetet vendéglátóimnak!