Tájajánló - A Karancs-Medves vidéke

És akkor, ahogy már korábban utaltam rá...

... kaptok a nyakatokba egy kis gyalog-gasztro-néha még kerékpáros is-multi-kulti ajánlatot az ország eme szegletébeől is! Vágjunk bele!

 

Somoskőújfaluban, illetve az általam már egekig magasztalt vendégház környékén az a jó, hogy minden közel van. Nagyon közel. Kilépek az ajtón és percek alatt turistaösvények, kijelölt (!) kerékpárútvonalak tömkelegébe futok bele. Nagyon sportos. Az indulás után, perceken belül akár az eresztvényi erdei tornapályán erősíthetem hasizmomat (húzódzkodni nem tudok):

 

Ha megvolt a felsőtest, csak pár lazító lépés felfelé (lépcsőzés gyakorlatsor)...

... és ott a Vár! Salgó vára, valahol 620 méter magasan, remek kilátással - innen be is tudtam "lőni" a héten rám váró kerékpáros feladatok helyszíneit - Zagyvaróna, Rónafalu, Rónabánya a láthatáron:

Megyek tovább, Salgóbányától tényleg csak 5 perc séta a Zagyva forrása:

Ki gondolná, hogy pár kilométerrel "odébb" már horgásztó épül erre a csordogálásra?!

A Somoskőújfalut majdnem kettészelő 21-es út túloldalán taláható ám az igazán komoly hegy - a Karancs!

Az csúcsra vezető úton sokmindennel lehet találkozni. Egyrészt szexi gombákkal:

Meg kevésbé szexikkel:

Vagy magával a határral. Érdemes az érdekes feliratokat olvasgatni a táblán - hogy kinek, mi jut eszébe, amikor erre túrázik, majd gyorsan előkapja a filctollát, hogy firkálhasson... hát...

Ha nem figyelek, akkor spéci járművek csapnak hátba az erdő mélyén:

S ha minden jól megy, túl vagyok a gombászáson, a határvadászokon és nem ütöttek el, akkor feljutok a csúcsra (720 méter magasságában):

Nincs is jobb hely és alkalom egy adag (nekem csak 5 szál, mert vigyázok az alakomra) Nógrádi Ropogós (azaz maga a ROPI) elfogyasztására!

A kilátó megmászása már önmagában komoly élmény, aztán amikor kijutnék a tetőre... akkor elkap a tériszony... laposkúszásban...

De csak megemberelem magam, mert a panoráma...

... ilyet én még nem láttam... órákig fent tudtam volna maradni, az iszony is elmúlt, s csak gyönyörködtem... körbe-körbe...

Egyszer persze csak le kellett jönnöm a hegyről.

Mert bringázni és kell(ett) néha! Ráadásul pont a nyaralásra érkezett meg Dini új játékszere!

A szettnek az a története, hogy a boltba hozta a postás. Hétfőn, reggel 9:25-kor. Balázs Úr valamiért már bent volt, s pont át tudta venni... ez már önmagában mázli. 9:27-kor hív is engem... nem tudom felvenni, mert vezetek... párom beszél vele... épp az Oktogon közepén vonul a Papp-család nyaralni... újratervezés, első lehetőségnél arrra... amerre a bolt van... reggeli csúcs, dugó... de megérte, mert egy szűk óra múlva már az autópályán robogok, birtokomban a "Kütyüvel" - hogy ezt is megértük, ugye? Lesz itt haddelhadd, meg nemulass, most, hogy mindent tudok detektálni, analizálni, megosztani... nesze neked szociális élet!

Persze a jó, öreg nyomtatott térkép mindig ott lesz velem! Az a tuti!

Tehát most már tényleg irány tekerni, nem lehet, hogy az elektromo bizgenytű elvonja a figyelmem az élet (egyik) lényegéről!

Egyből nosztalgiatekeréssel mértem fel a terepet. Ez az eresztvényi sípálya alja, ahonnan (emlékeim szerint) az 1995-ös salgótarjáni cross country ob futam (akkor még így hívták) indult:

Én meg úgy, hogy abban a pillanatban, ahogy a sípályára ráfordult a mezőny (tizedik másodperc) elszakadt a láncom... így tíz perc hátránnyal mentem a többiek után. Arra emlékszem, hogy fel kellett valahogy caplatni a tetejére, majd egyből balra le a pálya és az erdő határán valami iszonyatos meredélyen - sár-katlan-bobpálya... Hogy utána mi volt...? Passz.

Amúgy életem első ob futamán is ezen a tájon vettem részt, még 1994-ben. Akkor eldefekteltem - így indult az mtb-s (verseny) karrierem... Na jó, indultam már előtte is mtb versenyeken, de ob futamon (anyám, mekkora dolog volt az akkor, a fél ország csődült az egyes versenyekre) még nem.

Salgótarján tartogatott nekem nagyon is kedves meglepetést is... még 2000-ben itt nyertem életem első ob futamát... igaz, hobbi kategóriában...

Remek a társaság a dobogón: balra Specziár Viktor (ő talán nem volt annyira hobbista akkortájt...), jobbra pedig Kosznovszky Pisti:

Hogy Viktort hogy tudtam lenyomni...? Van egy "urban legend" történetem erre a napra: Viktor már az első kör, első kilométerein elhúzott... nem is láttam... sokáig... aztán a második körben elmentem mellette, mintha állt volna... Vajh' mi történhetett vele? Biztos nem fáradt el, mert azokban az időkben mintha sportállásban űzte volna az ipart, s napi 200km volt az adagja... Hanem... Állítólag Fésüs "Kefe" Laci csapattársam, aki már túl volt a (általában megnyert) Senior futamán, s vezérszurkolóként tevékenykedett a nap további részében, (be?) "szólt" neki, hogy ugyan ne szórakozzon már itt a hobbisták között... (Viktornak volt egyfajta ilyen jellegű irányultsága akkoriban) s akkor "behúzta a féket"... Hogy tényleg így volt-e? Ki tudja?

A pezsgőlocsolás viszont akkor is örök élmény marad:

Bringámat, az 1998-as Sandvik titán Kona King Kahunát pedig mindig megcsodálták:

Szerintem még ebben az alagútban is volt verseny, anno - sőt, mintha fáklyával világították volna ki (a közepét). Most is kipróbáltam, lámpás nélkül elég "izgi" volt átjutni rajta. Az alkonyatot ajánlom ám, mert akkor jobban belesüt a lemenőfélben lévő nap!

Az alagút gyalog sincs 5 percnél messzebb a vendégháztól, s a csúcsszuper - echte kisvasúti nyomvonalon (nyamm-nyamm) haladó sárga-kerépár jelzés (van piros és zöld is - teljesen egyértelműen, jól jelölve) vezet rajta keresztül, fel Eresztvénybe, Somoskőre.

De nem csak nosztalgiáztam ám!

Volt, hogy aszfalton legurultam Salgótarjánba, s elindultam Zagyvaróna felé, a rengeteg bunker vidékén keresztül...

A rengeteg bunkert a rengeteg kémény territóriuma követte:

És a világon egyedülálló pintértelepi salak-meddők látványa, balkézfelé:

No, ez a kocsma, Rónabányán viszont bezárt...

Pedig anno (2008.02.03.) még fröccsöztünk itt az akkor még hosszúhajú VPXC-vel (Vas Peti másik neve)...

Ez az a hegytető...

Fenti két kép a www.deviantmtb.hu oldalról származik, készítőjük: én.

Ahol be kell kanyarodni az erdőbe... itt végződik (vagy kezdődik, kinek-hogyan esik jól) a sárga-kerékpár jelzés:

Melyen némi szintet - most, hogy láttam, milyen magasan vagyok, már mindent tudok - leküzdve ki lehet a Medves-fennsíkra bukkanni:

Nekem sikerült egy kicsit tévelyegni ott, de hamar rátaláltam a helyes irányra, és élvezetes pár kilométer után Somoskő vára tűnt fel karnyújtásnyira (tudniillik, hogy a vár már szlovák oldalon van):

Hiába volt nyár, a hideg utolért - amit láthattok a jobb alsó mezőben, az +2.8 fok (mutatott +2.3-at is a műszer, csak akkor nem tudtam fotózni):

Augusztusban azért ez nem olyan rossz... meg nyári ruhában...

Amire még fel kell készülni annak, aki errefelé szeretne terepen tekerni, az a homok! Sok homok. Nem tudom, honnan, hogyan került ide ennyi homok, de... mindegy, fel kell áldozni egy fogkefét és minden sportolás után, levezetésképpen lehet bőszen kefélni... a meghajtást:

Nem hagyom ki a gasztro-vonalat sem, vehetjük akár ezt is a levezetés részének:

Salgótarjánban amúgy érdemes legalább egy teljes napot eltölteni. Bármíly hihetetlen ez egy játékterem - a felirat legalábbis ezt jelezte... és a falon képek...

Ez pedig egy oldalkocsis kerékpár a piac mellett:

Nagyon jó a helyi piac, büszkék is rá... én meg magamra, hogy milyen frankó sertésszűzt és mangalicakolbászt vásároltam itt... s milyen áron (el sem mondom, mert megduplázzák... és még akkor sem lesz drága):

Kaja után levonultam a bányába:

Hihetetlen, hogy mennyi kis (bánya) vasút volt ezen a földön (és alatta)... mára semmi nyoma... még egy betemetett 220m hosszú kisvasúti völgyhídról is olvastam a múzeumban...

Az épület előtt számtalan bányavasúti jármű:

S lenn a bányában! Ez bizony egy "konditerem" - mégpedig a bányamentőké... hogy el ne punnyadjanak a "holtidőben"... s ez nem vicc!

Midőn megint a felszínre kerültem, elrepesztettem a nem túl messzi Ipolytarnócra egy kis bükkábrányi ősfamaradvány bemutatóra:

Barátságot kötöttem a nagypatással:

Van ám spéci, helyi megkövesült, ősfa-ősmaradvány is:

Meg medvekutya...

Hű, azért, ha ez a lény meg a tarnóci bestia szembejönne velem egyszer az erdőben... összerosálnám magam helyben... és állítólag a medvék is kezdenek lassan átköltözni Bárna vidékére... pár kilométer csak innen...

Inkább behúzódok a kőházba kávét (automatát) tesztelni:

A veszélyes vízekről nyugisabbakra evezve... egy fotó erejéig Hollókő...

A képen látható "mélyedésre" a 2011-es Trans Hungaria Maratont megjárt (?), két kedves sportbarátom biztos nagy szeretettel gondol...

Hukkk...

Aztán megint "itthon". Szeretem, ha próbálkoznak, inkább küzdenek egyes italok (bocsánat, külföldi szavak) leírásával:

Határ közelében vagyunk... az egykori csehszlovák-magyarnál - nem véletlen, hogy a faluban "lakik" egy Skoda Rapid:

Ha kimerültek a hazai lehetőségek, akkor nem nagy kanyar egy retro kávézás Losonc főutcáján:

Frankón, az egyik legjobb caffé latte-t itt ittam a nyaralás során.

Hazafelé a füleki vár  megmászása sem maradhatott ki - szerencsére csak 63m magas "hegyen" van, így bevállalhattam a maraton előtt két nappal:

Ilyen a kilátás fentről - szuper, hogy rendberakták a városközpontokat, aztán jönnek a putrik, de azok is rendben vannak (hihetetlen), s ha a lakótelep-övre pillantok, akkor sem komorodik el a tekintetem - minden felújítva, tiszta, takaros - hogy csinálják odaát?

A határtól 900 méterre, még a szlovák oldalon, egyből az út mellett, van egy nagyon pöpec kis étterem - aki szokott enni, az itt megteheti:

Én speciel ittam:

Kérdeztem, hogy van-e light verzió, de nem volt, viszont azt megtudtam, hogy a Kofola-t csapolják!

Érdemes még elmenni egy külföldi boltba is, egyfelől nézelődni...

(Szerencsére erre a fenti termékre - még -nincs szükségem.)

Másfelől bevásárolni:

A nápolyi-választék valami elképzelhetetlenül nagy. Aszongya, hogy kávés... de nem akármilyen: Kávenky: Arabica, Latte, Espresso, Capuccino... már kóstoltam belőlük, fúúú... legközelebb rekesszel veszek! Sajnos új ízestíésű Horalky-t nem találtam, de egzotikus (átlátszó műanyag) csomagolásút igen. Hoztam is belőle... és a görög- és sárgadinnyés ízesített teákból is... meg Tatranky-t... meg gyümölcsös söröket... meggyes, almás... természetesen kávét... és egy csicseriborsó könzervet (...) lehet majd tesztelni!

Tyű, nagyon jó volt ez az egy hét! Program, látnivaló még bőven akadt volna, ha maradhattunk volna, de ugye szólított a sportolói kötelesség... Sebaj, legfeljebb van még egy (két, három... száz) ok arra, hogy visszamenjek...