Azta..! Ezt meg majd' elfelejtettem...
Megírni. Pedig...
Naná, hogy idén sem maradt el a Húsvét. Tudjátok, ilyenkor szoktam elhúzni pár napra családlátogatás címén, az ország északkeleti csücskébe, "síkontekerni" és nagyokat enni-inni.
Már az autópályán nyílvánvalóvá lett, hogy nagy mezőny lesz a kis utakon:
Akármilyen korán érkezem, a tűzhelyen mindig rotyog valami - 4 gázrózsából minimum 3 (+ a sütő) non-stop megy ilyenkor...
S akármilyen későn érkezem, én bizony nem várom meg a közös ebédet, hanem repesztek sportolni!
Fél tízenkettőkor már szaggattam az aszfaltot, a többiek meg gondolom a kanalukkal doboltak az asztalon, de nem, nekem még két óra hátravolt!
Gondoltam, megvizsgálom a friss: Nyírmeggyes-Nyírbátor (és tovább) között épült kerékpárutat. Ami szokás szerint úgy indul - ettől európai ? -, hogy a falu közepén egyszercsak megszűnik az országúton kerékpározás lehetősége (tiltó táblák erdeje), s lehet "felmenni" a járdára, amit jó esetben kiszélesítettek és leaszfaltoztak... rossz esetben nem. De egyik eset sem változtat a tényen, hogy kétezerötszázhetvennégy kert- és kocsikijáró nyílik rá, plusz üzletek, kocsmák... így azért még mindig maga az életveszély.
Ellenben a telelpülés(eke)t elhagyva:
Szupersztráda válik belőle!
És vigyáz rám a Terem-Őr:
Néha becsúszk egy "sikám" a semmi közepén, de tudom ám, hogy ezek csak és kizárólag az éberség fenntartására, fokozására készültek:
Nem is idegesítem magam...
Elég könnyű belefeledkezni az útviszonyokba...
Volt ám földmunka is, itt egy bevágás:
Nyírbátor előtt pedig... hohóóó! Sportcélú kerékpárosok jönnek szembe - sisakban!
Azért nem volt nagy tolongás, de örültem, hogy ilyet is láttam.
Ennek az útnak egyelőre itt a vége, a síneknél - egész jó kis átjárót szerkesztettek a bringásoknak, az autósoké maradt a régi...
Még elmentem a határ felé, ahol a fiatalok piálnak...
Ejj, mennyi tábla! S mindenütt a Masterkettes mezőny figyel, észrevettétek?
Olyat is láttam, hogy Moszkvics! De nem ám OT-s rendszámú, garazsírozott példányt, hanem egy "regular", használatban lévőt:
A csinos felnik magukért beszélnek.
És ez a töltött karaj is, ami otthon várt...
Volt nagy evés-ivás, fehérje- és zsírpótlás.
Másnap - nem voltam másnapos, mert csak egy kis tokaji "late harvest" csúszott le...
... hajnalban "kellett" mennem... nem hagytak aludni...
Félálomban lenyomtam egy gyors BzMot-trainspottingot Vitkán:
Gergelyiugornyánál felpattantam a gátra, mert már rég voltam gáton, talán tavaly ősszel utoljára...
És a Nap is kisütött!
Ez is egy "belefeledkezős" szakasz ám...
Nagy a változatosság, néha egy-egy keresztút az ártérre, pár tábla figyelmeztet csak, hogy akár még lehet átmenő forgalom is:
De jajj!
Micsoda műtárgy épült ide?
Huhh... majdnem leestem (a gátról)... Amikor meg tényleg, akkor találtam 40 méter dózert végre:
Sajnos, hamar vége lett...
De ettől a pár métertől is "olyan keménynek" éreztem magam!
Erre a napra is jutott bringasztráda, de már csak levezetésként: Győrtelek-Kocsord-MajdnemMátészalka között:
No, ilyen az uborkaszezon. Hamarosan jönnek a versenyuborkák, akkor majd lesz izgalom dögivel, csak győzzétek kivárni!