Terheléses teszt II.

Augusztusra nem terveztem (több) versenyt. Sok volt, megterhelő volt úgy érzem az eddigi versenyévad. Szeptemberben viszont szeretnék még pár értelmes produkciót bemutatni, így nem árt egy kis elvonulás. Persze senki ne higgye azt, hogy tétlenkedem addig. Például erre a hétre is kiötöltem magamnak valami hasznosat…

A Bükk Maraton után, egy hirtelen ötlettől (épp, hogy csak fél éve érik a fejemben) vezérelve telefont ragadtam és bejelentkeztem az idei terheléses vizsgálatomra. Jah, én évi egyet „tartok”. Tavaly ugye novemberben voltam, két hét teljes pihenő végén, kicsit „lepunnyadva”, némi súlyfelesleggel, de nagyon frissen. Most egy szezon közepi, inkább végi állapotfelmérést találtam ki magamnak. S bár lestrapált vagyok, de talán még van egy kicsi a „formámból”, sportosan is nézek ki, nosza, lássuk, mit tudok!

Hogy miért fél éve érett a fejemben az elhatározás, arra röviden kitérek. A nagy morfológiai-keringésbéli átalakulásom valamikor március-április táján zajlott le. Ekkor tűntek el – hirtelen - a téli plusz kilók, s velük együtt a pulzusértékeim is. Amit novemberben mértünk az innen kezdve nem volt irányadó. Máshová került a regeneráló zónától kezdve minden, volt egy nagy adag edzés, amit – számszakilag – nem is tudtam idén kivitelezni. Sajnos akkor nem tudtam időt szakítani a mérésre, pedig kellett volna. Idő, idő... Idő kellett hozzá, bő másfél hónap, hogy kikalkuláljam magamnak az új irányelveket, ami úgy tűnik hellyel-közzel sikerült is, hiszen a versenyeket egész jól meg tudtam oldani. Addig viszont bizonytalan voltam – nem voltak mindig jó érzéseim ebben az átmeneti időszakban.

A szokott helyre mentem méredzkedni, hiszen a korábbi adatlapommal csak így tudom magam precízen összevetni. A személyzet és a protokoll is a megszokott volt.

A nagy nap előtt érdemes pihenni, folyadékkal feltöltődni. Hát, az igazat megvallva a hétvégém – bringás szempontból – nem volt szuper laza (a hülye sportolóban benne van, hogy „Miért nem menjek, ha ráérek, meg jó az idő?”, de nem hajtottam szét magam és azért hétfőn nem bicajoztam egyáltalán. Inni meg ittam rendesen. És a napi egy tonna zöldség-gyümölcs…

Szerencsére nem tudok előre idegeskedni egy ilyen vizsgálat miatt. Rendesen tudok aludni, enni, gondolataim sem ekörül forognak a megelőző időszakban. Ez nem egy verseny, nem kell odatennem magam, nem agyalok azon, hogy tudnám „átverni” a gépet (cselezés a fordulatszámmal, a levegővétellel, meg mittudomén milyen praktikák léteznek – amik nem működnek persze…), hogy a legnagyobb teljesítményt adjam le – úgy gondolom, egyszerűen odamegyek és leolvasztom a wattmérő csapágyait, vagy leájulok a gépről. Velem ez utóbbi szokott történni…

A tervszerű, tudatos és következetes edzéseim, valamint a sportos (…) táplálkozásom eredményeképpen, a bemelegítő kérdések, mérések alapján a következő megállapításokat tettem, illetve így nézek most ki:

• Érdemes a kérdőívre eggyel pesszimistább válaszokat adni, mint amit elsőre gondolnánk, így lesz az reális a teszt után
• Nőttem fél centit
• Fogytam majd’ 7 kilót
• Mások mérlege mindig többet mutat, mint a hazai – de ezen nem szabad fennakadni, mert felmegy a vérnyomás
• Nem akadtam fenn, nem is ment fel, sőt nagyon alacsony volt
• Testzsírom több, mint 7%-al alacsonyabb, mint tavaly. Ezt már akkor sejtettem, amikor Gergő közölte, hogy a következő mérés (csípés a kaliperrel) fájni fog. Tavaly nem fájt.
• Víztartalmam magas – több, mint 10%-al magasabb, mint tavaly. Tehát jól hidratáltam magam erre a napra, az biztos. Gyanús is volt, hogy a teszt előtt átlagosan két kérdés/mérés után kellett „kimennem”… nem könnyítettem meg a kérdezőbiztos munkáját, az biztos!
• Alacsony a hematokrit szintem, sőt 3%-al alacsonyabb, mint a múltkor. Hja, szezonvég, legatyásodott szervezet? Ez nem jó, tenni kell valamit…
• És ami még rosszabb, alacsony a hemoglobin szintem is. Ez viszont nagyon nem jó. Lehet, hogy ezért vagyok fáradt, álmos mostanság (szinte minden napszakban)? Oda kell figyelni, más is hasonló cipőben jár, ebből baj lehet! Igazán tenni kell valamit! Például kezdhetem a munkálatokat egy vérkép-analízissel.

Aztán jött a tekerés! Hmmm…. hát nem olvasztottam le a csapágyazást a görgőben, magamat annál inkább, hiába süvített a ventilátor az orcámba.

Ahhoz képest, hogy reggel milyen lazának éreztem magam, amikor áttekertem a városon, most  olyan nehezen indultam be. Gergő kétszer is megjegyezte, hogy úgy látja, most fogok bemelegedni – szerintem egyszer sem melegedtem be a vizsgálat alatt. Csak ki. Beszélgettünk arról is – és ezt jeleztem is előre -, hogy a pedálfordulatom várhatóan alacsonyabb lesz az előző alkalommal tapasztalt szép, magas értéknél. Úgy fogalmaztunk: „versenyspecifikusabb” lett… Tényleg, vagy 10 fordulattal kevesebbet tekertem percenként, mint az elmúlt alkalommal. Azért nem lettem „masher”, de most nem pörögtem ki magam. Ez is – lehet – a szezonvég eredménye. Aztán, egy idő után nem beszélgettünk...

Itt még vígan tekintek a kamerába - hiszen csak most pattantam nyeregbe:

Ismerkedés a műszerrel, elhelyezkedés:

Rajt!

Nyeregtáska, villogó, kókadt prizma - mind kötelező kellékek!

Aztán csak elkezdtek dülledni a szemek, dagadni az erek...

Naná, a monitoron látszik, hogy már bent vagyok a sűrűjében...

Csili-vili testszerkezetem nem az olajos masszázskrém túlzott használatának következménye!

És akkor a Gergő azt mondta, hogyha a végén tudok, akkor sprinteljek egyet kiállva... aha... köszi... én meg épp nem az életemért küzdök?

Kész...

A teszt eredménye – előzetesen – a következő lett:

• Többet kellene méricskélni – elvileg az évi 6 alkalom (!) az ajánlott. Azért az anyagilag, meg időben, meg hogy…?
• Nem tudtam elérni az őszi maximum pulzusomat. Közel sem. Ez volt az, amit már a tavasz óta éreztem, hogy nem tudom úgy kihajtani magam. Azaz mégsem, mert a versenyeken meg igen. Ennyit számítana a „versenystressz” a pulzusra gyakorolt emelő hatása? Vagy a versenyvégi dehidratáció, a meleg...?
• A pulzus-intenzitás zónáim jelentősen elcsúsztak. Akár 20 ütéssel is.
• „Wattban” ugyanannyit hoztam, mint legutóbb. Ha pihent lettem volna, még két lépcső sikerülhetett ha & volna… ha & volna… ha & volna… ami, mint tudjuk a sportban nincs!
• De legalább a relatív teljesítményem javult, közel 10%-ot (köszönhetően, hogy lefogytam… hehe...)
• A maximum laktát is alatta maradt a múltkori produkciónak.
• A laktátküszöb eltolódott – szerencsére majd 100 wattal. No, ez jó jel.
• Az (alap)állóképességem kiváló. Legalábbis reménykedem, mert sokat dolgoztam az ügyön. S bár két, nem teljesen összecsengő értékelést is kaptam ez ügyben aznap, bízom, hogy javultam.
• Kellene intenzív munkát is végezni néha. Igen, kellene… mondjuk nekem tavasz óta lényegében minden túlontúlintenzívnek tűnt. Annál meg már nem is akarok (tudok) intenzívebb lenni, mint amit ebben az évben végeztem. Bár néha – versenyek első harmadának keményebben történő megnyomásában, utolsó harmadának durvább végigrugdosásában – lehet, hogy segítene. Csak nem olyan a „habitusom”…
• Pulzusmegnyugvásom kiváló
• Konklúzió: kellene venni egy wattmérőt. Alighanem ez a további fejlődés záloga. S nem kellene az évi 6 terheléses teszttel sem foglalkozni, hiszen két-három hetente teszteli/tesztelheti magát az ember, ha tud „otthon” is teljesítményt mérni.

 

A vásárlás előtt csak azt kell eldöntenem, hogy mik a jövőbéli terveim (meg, hogy mennyi pénzem van az ügyre...) - a Master-2 mezőny élvonalához szerintem nem feltétlenül szükséges, az abszolúthoz igen. Nos?

A szakszerű,lelkiismeretes vizsgálatért köszönettel tartozom Fülöp Tibornak és Czincz Gergőnek!