Trans Szablocs-Szatmár-Bereg 2012 I.
Nyugalom senki nem maradt le semmiről, csak magamat szórakoztatom azzal, hogy az idén elmaradó hazai négynapos maratonverseny helyett kreáltam valami izgalmasat.
Talán nem is Trans-nak, hanem "keresztül-kasul"-nak kellene nevezni, csak azt nem tudom hangzatos külföldi szóval összehozni.
Az utóbbi hetekben gyűjtöttem némi motivációt ehhez a tettsorozathoz: nemrég kaptam egy jó kis 1:100.000 méretarányú térképet a megye egy részéről, ez nagyon feldobott. Segítségül hívtam a Google Earth és a www.turisatutak.hu szolgáltatásokat és összeálltak a napok. Tyuhaj, idén én sem maradok ki a többnapos tevékenységből!
A célkerékpárt is sikerült egyben meglelnem a rokonság pincéjében:
Igen, a jó öreg Kona Explosif 1993-ból! Akadt azért némi takarítanivaló, például a nyergen:
Nemespenész...
A szobámban kipakoltam a rajtcsomagot - ez amolyan kötelező fénykép, legalábbis úgy láttam másoknál:
Nem volt nevezési díj, sőt mindössze egy tank benzin a költsége ennek az eseménynek!
Az első szakasz a "Pilis"-be vitt és rengeteg terepet tartalmazott. Hogyan? Mindjárt kiderül!
Egy aszfaltos felvezetéssel kezdődött Mátészalka - Nyírbátor - Nyírbéltek vonalon.
Ez a rész nem tartogatott sok érdekességet. Egyszer stéhereztem pár percet egy permetezős Belarus traktor mögött...
...valamint észrevettem valamit az egyik kulacsomon:
Először azt hittem maszatos a kupakja, de közelebbről... banyek, ezek aláírások! De vajon kié? Na? Na, nem, az nem lehet! És akkor most vissza kellene adnom mi? Ez a szép sárgát? A Bükkön szereztem két hete, mikor épp a halálomon voltam és, mint a sivatag vándora, minden potenciális folyadékforrás begyűjtésére vállalkoztam - persze üres volt, így azt sem tudtam meg, mi az Ő titka... Szóval ez egy celebkulacs, relikvia. Nálam marad, kész.
Nyírbélteken egy kicsit elbizonytalandotam, mert nem találtam a sárga "Mária út" zarándokjelzést. Viszont megleltem a helyi postás bácsit, aki szintétn nem hallott róla (utólag mengnéztem, nem is megy keresztül a településen - csak egy spontán ötlet volt erre jönnöm, hogy még egy kanyart betehessek az egyébként sem egyszerű mai etapba). De amint kimondtam a bűvös szót: Bátorliget - rögtön megkaptam az útmutatást. Tehát először irány Ömböly, majd egyenesen tovább (faluba nem bemenni), a 3 vadkörtefánál is csak szépen, egyenesen és egyszer csak ott leszek.
Persze, hogy variáltam...
Amint megláttam a balról becsatlakozom várva-várt jelzést, ráálltam és figyelmen kaptam az utasításokat, így például egyből bementem a faluba. Hogy aztán teljes erőből nyomjam kifelé...
De előbb vettem egy kis vízet Ömböly utolsó házainál.
Ki tudja, hova kerülök...? Azt láttam, hogy végre kezdődik az "off-road":
És hamarosan azt is megtudtam, hogy ennek itt most vége...
Hoppácska! Ezt nem így terveztem. Hátra arc! Újratervezés - egyszóval a másik irányba kellett volna indulnom (ahogy a postásbácsi is javasolta)... Bezzeg, ha lenne okostelefonom, GPS-em... de nincsenek. A bolyongásnak csak így igazán van varázsa!
Ez az, megvan a helyes irány:
Végre terepen teperek!
Eleinte kicsit homokos volt a talaj. Aztán már nagyon. Még jó, hogy nem a cyclocross brigámmal jöttem (ez volt az eredeti terv). A 2.0-2.2-es külsők és a 22:28-as legkönnyebb áttétel nélkül még ma is ott bolyonganék valahol a vadonban.
Itt éppen lefelé (!) kistányérozok az Alföldön:
Aztán majd jönnek a szegedi sporttársak (is), hogy igen nekik is csak ilyen a "hegyi edzés"... hát nem irigykedem. Amúgy voltam pár Tisza Maratonon, meg Szeged környékén egy párszor, tudom mi a dörgés! Mindig a legkönnyebb áttétel felé gangolni, és pörgetni, pörgetni! Azért az tény, hogy volt pár perc, amikor messze kerültem az állóképességi intenzitástól.
Innen csodálatos erdei utakon nyomulhattam (már ha a homok okozta sokkot figyelmen kívül hagytam):
Néhol egész gyorsan mentem! Egy kis drukk azért volt bennem: ne kapjak defektet (akácos az egész), ne egyen meg kutya, ne akarjanak kirabolni, ne tévedjek át megint a határon, ne halljak éhen, szomjan. Van még valami?
A kijelölés (táblázás) szuper volt, pedig ez aztán tényleg a világ - de legalábbis az ország - vége!
A rövid sárga bekötő szakasz után ráálltam a fő (lila színnel jelzett) zarándoklásra és mentem és mentem... egész Piricséig. Ahol is kezdődött - a már említett - pilisi szakasz. A nyírpilisi:
Nem mondom, hogy nem volt homok - ekkor már iszonyat hangja volt a meghajtásomnak, szerintem még öregedett vagy 20 évet - de könnyebben járható volt az előző szekcióhoz képest.
Bő negyedóra alatt Bátroliget-(pilis)újfalun termettem. Itt olybá tűnt, hogy egy kicsit megállt az élet...
Bátorligetről a Teremi-erdőn keresztül Vállaj felé kellett mennem, a piros Mária jelen. Az a rész valahogy így kezdődik:
...még jó, hogy észrevettem. Nem úgy, mint ezt a cseles balos elágazást, kis híddal:
Már majdnem North... akarom mondani East Shore...
Ja, hogy előtte nem kellett volna száguldoznom a kukoricásban és akkor nem kerüli el a figyelmem a letérő?
De olyan jó volt!
Az erdős rész is, bár susnyásabb volt az eddigieknél, de legalább végig jó ütemben tudtam nyomni.
Egészen a vállaji ipartelepig:
A faluba érve vízet vételeztem - hú, itt betyár jó ártézi víz volt. Majdhogynem harapni lehetett! Ezen el tudnák éldegélni egy darabig, annyira ízlik!
Most aztán már "bele kellett lépnem", szorított a tervezett 5 órás menet (limit?) idő! Gyerünk Tiborszállásra, onnan pedig Halmos-tanya felé!
Emlaradhatatlan "falatozós" képemet elkészítettem. Persze megint keveset ettem, ittam ma is.
Tiborszállás után az egykori "aszfalt" vagy inkább "aszfaltos" út annyira jó volt, hogy a mellette lévő terepet választottam. De, ahogy láttam még a traktorosok is azon küldték...
Ez maga a Halmos-tanya, a fák mögött piroslik valami uradalmi épület, de nem kockáztattam a közelebbi vizsgálatát, hátha még valaki azt mondja, hogy hammm!
Nemsokára ismerős terepen, azaz már aszfalton (tavaly még terep volt) folytattam az utam. Sajnos Szalamváros felé útlezárás volt (tényleg aszfaltoznak, itt a puszta közepén), így a Lápi-főcsatorna mentén Nagyecsed felé vettem a nyílegyenest.
Friss bitumen!
A füst mögött Nagyecsed templom- és víztornya jelzi, hogy a mai éles menetnek hamarosan vége.
Már csak egy háromnegyed órás levezetés várt rám, és jött a regenerálódás estéje!
Önmasszázs, jeges zuhany és...
Szénhidrátpótlás - primőrökkel!
S, hogy ne érje szó a ház(am) elejét, ettem is. Embereset:
Régi kedvencem a töltött paprika (töltött káposzták közepette):
A töltődés nem lehet teljes folyadékpótlás nélkül, tehát így teljes és helyes (!) a kép:
(A 4 doboz + 1 korsó promó szettet egy benzinkúton lőttem az ideúton, de milyen jól tettem!)
Ez a finomság pedig már a másnapi reggeli előszele:
