Tegnapelőtt nagyon elfáradtam, tegnap fásult voltam, ma meg már minden mindegy volt. De menni kellett, mert ma volt a "királyetap" a heggyel!
Ha véletlenül a feladáson gondolkodtam volna...
...de nem!
Mentem tovább. Az új, fantasztikus Szatmár-Bereg térképemen feltűnt egy "új" vonulat, a Kaszonyi-hegy, ami nem is az. De, hogy miért nem, az hamarosan kiderül.
A ráhangolódó szakasz ma Penyigéről indult (következetes logisztikai szempontiozás szerint), Fehérgyarmat-Tivadar-Gulács...
...Hetefejércse-Vásárosnamény-Tiszaadony görbületen haladva.
Nyomultam kisebb és nagyobb forgalmú bitumenen, s egyszer csak szembejött egy sportcélú kerékpáros:
Intettünk egymásnak, szerintem ő is meglepődött, én meg biztosan, mert 15. éve tekerek errefelé, de talán ha három sportolóval találkoztam eddig az utakon.
Menetközbeni fejtörő; valaki segítsen, mi az a "Szipa Telep"?
Amíg a fenti kérdés megfejtésén gondolkodtam (ötletem van azért), a Barabás felé vezető (cél-)egyenesbe értem:
Hú, itt nagyon komoly hosszúságú egyenesek vannak. Erős monotóniatűrés javallott!
És akkor Barabás központjában kiderült, hogy ami Kaszonyi-hegy a térképemen, az Tipet-hegy a valóságban. Persze nem estem kétségbe, mert egynapi járóföldön belül (egy kicsit túlzok azért) nem nagyon akadhat az utamba más domborulat, tehát egy és ugyanaz a kettő. Ennyi. S, hogy ki vagyon táblázva... ez maga a mennyország!
A hegy lábához történő közvetlen eljutás egy fokozatosan romló minőségű aszfaltos szekcióval kezdődik. Itt egy kicsit visszavettem az intenzitásból, hogy maradjon a mászásra is kakaó. Már, ha megtalálom a feljutást szolgáló útvonalat...
Komoly hegyről (egykori vulkán, relatív tszf. magassága 179m a webes források szerint) lehet szó, mert különös képződmények is vannak az oldalában:
Egy síma homokbucka nem rendelkezik ilyennel.
Ennél az "udvarháznál" bizonytalanodtam el először:
Balra, mellette indult valami felfelé, de az aszfalt az alattta, még nem emelkedve továbbment. Így tettem én is. Addig megyek aszfalton, amíg csak lehet.
"Abandoned" sorompó az erdő közepén, lezárva (út sehol):
Találtam egy budit, magyar nyelvű használati útmutatóval:
Akkor ez még Magyarország. Aztán kicsit tovább haladva...
Aszongya a kiírás: Riolitbánya. Hát, nem ezért jöttem. Megyek tovább...
Pfű, ennek a fele sem tréfa, ez tényleg egy bányaudvar. De még mindig látok valami útféleséget magam előtt (aszfalt persze már rég sehol). De ez már aztán tényleg a világ vége, s mindenféle idegen hangokat is hallottam. Lehet, hogy átestem volna a UK-ba?
Elszontyolodom, hátra arc megint. Ezek a fárnya országhatárok. És olyan nincs, hogy ne jussak fel a hegytetőre! Jön a menet közben felállított "B" terv, megpróbálom az udvarház melletti köves dózert.
Hmmm, nem is rossz. Báer kifejezetten nehezen tekerhető (előkerült megint a kistányér), szépen emelkedem. Van vagy 8 perc a mászás!
A fennsíkra érek:
És lassan feltűnik a jutalom:
Ahol torony van, ott hegycsúcs is van! Elfogyasztom a privát jutalmamat - csúcscsoki:
Hogy én milyen helyeken tudok falatozni:
Biztos jót röhögtek a kamerák másik végén, hogy vasárnap délben megjelenik egy fazon, bicajjal, vicces ruhákban és nekiáll csokit zabálni meg grimaszolni és közben önmagát fotózza a magyar-ukrán határon.
(Aztán idehaza jól megnéztem a térképem és eszméltem: a Tipet-hegy a Kaszonyi-hegy "vonulat" Barabás felöli 179m tszf. csúcsa. Én ott nem jártam, viszont ahova feljutottam , az maga a 220m magas "Kaszonyi-hegy" lehet, amit magassági ponttal igen, de külön névvel nem jelöl a nyomtatott térképem. Jól gondolom?)
A lejtmenet annyira rázott, hogy azt hittem leszakadnak a végtagjaim. Szerencsére nem hagytam el kulacsot, kistáskát sem.
Három óránál tartottam a hegy lábához visszagurulva. Még volt két óra tervezett sportidőm, így gondoltam feldobom valamivel a programot. Tudományosan kitaláltam, hogy résztávozni fogok: minden faluban pihenek, de köztük irgalmatlanul megnyomom. Na, ez aztán igen jó ötletnek bizonyult!
Hazaúton útbaejtettem Márokpapit, jópofa kis remote-aszfaltutakon...
...és ahol valami nagyon égett:
A templom és a harnagláb remélem megúszta!
A sikeres edzés- és versenyprogram (nem is tudom mit csináltam ma) eredményeképpen totálisan lerobbanva érkeztem vissza a célterületre...
...hogy aztán belevessem magam a Szenkeparti Nagvásár forgatagába. Illetve, dehogy vetettem, hiszen már lépni is alíg tudtam, így inkább vitettem magam - kertivasúttal:
Egészen az első étkezési lehetőségig. No, lássuk miből élünk ma, meg miből megyünk majd holnap!
Első körben egy kis harcsa...
... kenyérrel, koviubival. Aztán jött a keszegpusztítás:
Majd - ekkor még azt hittem - lezárásként némi halászlé:
Fentről nézve ilyen volt:
Ha magam mellé pillantottam, akkor ott egy jelképes adag kecskepörkölt rottyant térdmagasságban:
Jaj nekem, kívánom azt is! Még meg is mutatták a javát:
Csurgott a nyálam rendesen, de már nem volt szabad kapacításom...
Egy kis séta a Szenke parton...
...s hipp-hopp felszabadult pár köbcenti a hasamban. Erre nem elémpenderedett egy tekercs kacsamellel töltött káposzta?
Ez azért tömény volt! (De "sajnos" nagyon ízletes is egyben!)
Ahogy Fekete Laci bácsi mondta: "és akkor még lefujtom"... mondjuk ő 2-3 grillcsirkével fujt le, én meg még egy jókora adag gépi fagyit nyomtam az arcomba, desszertként:
A népünnepély lezárásaként vettem még egy Szenke szeletet, de már nem bírtam megenni.
Holnap reggel ezzel kezdek, mert hátra van a negyedik, befejező nap - telis-tele meglepetésekkel!