Vértes ex-aszfalt hardcore tréning
Két bicajjal járok tekerni? Nem ám! Ez a hétvége elég társaságiasra sikerült. De miért is ne?
A vasárnap elvileg egy mtb változatosság lett volna. De nem lett, mert mindenféle nedvesség lepte el a környéket, én meg újabban kényes vagyok a koszolódásra. Így sebtiben átterveztem a napunkat - igen, a napunkat, mert Fityisz sporttárssal történt a nyomulás. Kis terep azért maradt a tervben, ugyanis a célkeresztben a Vértes ex-aszfaltútjai voltak. No, azok tényleg csak aszfalt-hírmondók, nem többek már...
Újbarokról indulva rendes pofaszélben melegítettünk be, Szár-Szárliget irányába:
Az 1-es utat másodszor is keresztezve kezdődtek az élvezetek.
Akkor most nyomjuk neki!
Ha épp szembeszél nem, akkor pont szembenap volt. Miközben a szélvész sebességével robogtunk, próbáltuk kerülgetni a láthatatlan kátyúkat. Most, a fényképeken látom én is azt, amit a valóságban csak sejtettem...
Vérteskozma felé féltávon párszor előreengedtem Fityiszt erőfejleszteni:
A feladatok a kozmai elágazásig tartottak. A településre nem mentünk be, mert nem teljesen fért bele az itinerbe - kötött minket az általam meghatározott, szigorú 3 órás időlimit!
Egy óra haladás után Fityisz emlékeztetett rá, hogy enni márpedig kell! Mint tudjuk az édesség nem arra való, hogy "csak úgy, amikor eszünkbe jut vagy épp kívánósak vagyunk" magunkba tömjük. Nem-nem! Azt meghagyjuk a gyengéknek... De (kerékpár)sport közben (szinte) mindent lehet! (Olvastam valahol egy jó hasonlatot: "Képzeld azt, hogy a kerékpározás egy mozgó büfé!" És mivel édesszájuak vagyunk, meg csemegékkel kellően felkészültek, megkezdődött a "Kinek, mi van a zsebeiben?" című édesipari show!
Azt hiszem ez egy 49 forintos (!!!) "Horalky" - s már tűnik is el a kolléga felső traktusában:
Nem maradtam adós a kihívásra - egy 1 Eurós "Bambú" nápolyival csaptam oda:
Kőhányástól Környéig időfutamozást gyakoroltunk, közben emésztettük a finom falatokat... beszélgetés nem volt, mert a menetszél így is majd leszakította a fülemet.
Környebánya felé megnyomtuk, hogy csak úgy recsegett mindenünk!
Például a fogunkon a cukormáz...
Aztán a rugógyári útról le- illetve visszatérve az erdei ex-aszfaltra bevetettünk egy-két cyclo-elemet is. Értsd: dagonyázás...
Fityisznek mindig lejtőn lefelé jön meg az étvágya, nem volt ez másképp 2 óra menetidőnél sem, amikor is egy - általam még nem ismert - mogyorós-nugátos "Horalky"-t húzott elő a bugyraiból...
Kontra-rekontra-szubkontra - s a következő emelkedőn már nyammogom is az anyósom féle közel 250grammos keksztekercset:
Akkora tehetetlensége volt, hogy elhúzta a kormányt... Még szerencse, hogy a hosszú felfelét a hegység közepén igen piano-ban nyomtuk, mert az (sőt az egész nap) úgy volt a tervben, s így nem lett baleset.
Közben csak ámultunk, hogy még ilyen késő ősszel is milyen gyönyörű az erdő!
Kis csapadék és hirtelen kizöldül (itt mondjuk épp rozsdabarnul) megint (majdnem) minden (ami tud) - mintha tavasz lenne. Pedig szegény növények ilyenkor már "jól át vannak verve"...
A visszaút megintcsak igen robogósra sikeredett.
A két cx masina jól megfért egymás mellett a néptelen utakon, nem kellett a könyökölést gyakorolnunk....
A célban, a sportpálya mellett már megint mit kapott elő ez a gyerek? Valami extra-különkiadás (és 99 forintos) "Corny" szeletet...
Mivel lusta voltam kicsomagolni a puttonyomban lévő "Snickers" és "Hazelnut-" valamint "Cocoschnitte" gyűjteményt, így inkább befejeztem - az egy órával azelőtt megkezdett, de jóllakottság miatt félbehagyott - kekszes sütikét:
Tekerünk-eszünk-alszunk-dolgozunk-tekerünk-eszünk. A lényegre pedig, hogy: "kalória be < kalória ki" mindig odafigyelünk! Ilyen egyszerű a bringásélet.