Dózergengszter 4.
Még ebben a szutyok időben is sikerült dózerre járni! Egyszerűen nincs, ami eltéríthetne a tervektől!
A fanatizmus határtalan, a korán kelés, hidegcsomagkészítés pedig már megszokott:
Jelzem, a fejetlen kacsa a sport előtt került elfogyasztásra - mert Fityisz is nassolni kezdett az autóban (mégpedig a Józsi által is istenített mogyoróvajas túró rudit), a szaloncukor meg a post-ride glikogén ablakon keresztül dobódott be.
Ha németesen fogalmaznék, akkor itt a power-frühstück, mely minden sportolásnak az alapja:
Ezek pedig már az első kilométerek. Újabban rákaptam, rákaptunk a heti egyszeri "autóval egy közeli településre és onnan indítsd az eriszd el a hajam" jellegű luxustekerésekre, tehát már megint Zsámbékról startoltunk. A fények a távolban a gyermelyi tésztagyárat sejtetik.
Nagyon jól suhantunk, mintha hátszél lett volna. Vagy hátköd...
Egészen a pusztamaróti letérőig, mely Bajna után nem sokkal található:
Akár a Nap is felkelhetett volna, de - a héten megszokott módján - inkább nem tette...
Egyből rázós-sáros-trutyidózerrel indult... (Balázs Úr biztos "fagyotttalajmontizott", de hát mi azt most nem kultiváljuk...)
Még több sárral folytatódott...
Valahol feljebb azért csak pocsolyamentesedett, sőt ki is símult...
Csak a köd szakadt mindenfelől... meg mi szanaszét, hogy a kemény áttételekben feljussunk a Gerecse-hágóra (már ha van ilyen nevezetű helyszín):
Ez itt Pusztamarót, s tényleg volt egy kis fagyott talaj - icedózer:
Lényeges, hogy csodával határos módon nem lettünk nyakig sza...osak... akarom mondani sárosak. Biztos olyan lassan mentünk, hogy... ...valahol 13-15km/h körül van a kritikus sárfeldobálási sebesség, úgy tudom. Azt meg nem nagyon haladtuk meg.
A hágó után eszeveszett száguldás kezdődött Bikolpuszta felé:
Volt bennem egy kis félelem, egy esetlegesen a bozótosból kirohanó, ugró vadállattal történő karambol miatt, de megúsztuk. És megúsztuk az aszfaltba ágyazott, nyálkás vasrácsokat is.
Süttő után a Duna partján elvégeztük a "feladatokat", egy kicsi jutott még a neszmélyi emelkedőre is.
Mára két hegy volt a domborzati penzum, s ez lett a bónusz - legalábbis Fityisz hegynek ítélte. (Én nem.) Múltkor említette, hogy velem azért jó bringázni, mert mindig mutatok új utakat. Hát, ma sajnos nem mutattam, csak megleptem... (De legalább tudom, hogy - van olyan, aki szerint - jó velem bringázni.)
Valahol itt van/volt az edzés vízválasztója is... mármint abból a szempontból, hogy itt szokott kiderülni: sikerült-e eddig vagy ekkor megrogynunk, illetve hogyan alakulnak a szélviszonyok Tata felé és után hazafelé...
Hatalmas mázlink volt, mert lehet, hogy eddig (is) hátszelünk volt, de akkor Tata után meg még jobban. Ez hogy lehet? Az agostyáni emelkedőn csak úgy repesztettünk felfelé, bár látni az orrunkig sem láttunk. Csak a villánkig...
Tehát a második (azaz harmadik) hegy tetején is sikeresen túljutottunk!
Innen, Tarján-Gyermely felé sok-sok rövid "húzódás" várja a fáradófélben lévő sportembert. Igazán embertpróbáló részek ezek. Mondtam is Fityisznek, hogy: Na figyelj csak, majd Gyermely végén... Mire ő: Cuki lesz? - kérdezte... Azt hiszem sok "hazai" bringásképet nézeget mostanság. Ugyanis cukrászdára gondolt, pedig én frankón azt hittem, hogy a falu végén lévő siratófalra... mert az is "cuki"... Ez a teteje:
Fityisz biztos, hogy fáradni kezdett, mert a múltkor is a negyedik óra elején kezdett magyarázni ételekről, étkezdékről... az angolszász "christmas pudding"-ról (hogy mennyit evett belőle anno a királyságban, és hogyan is kell házilag elkészíteni), most meg a világ leggusztustalanabb kajáit taglaló holnapokról, a vattacukros toast-ról (rájöttem, hogy a csokival töltött zsemléimről jutott eszébe), illetve - hogy valami jó is legyen - a virgácserépben sült mákos gubáról kaptam tájékoztatást. Egyrészt a nyálam csorgott, másrészt...
... vágytam már hazatérni egy jó kis ebédre. Erre meg.... nekiállt negyedszer is enni (inni)... a hátam mögött:
Kismértékben kopogni kezdett a szemem - de inkább csak a tudattól...
Szerencsére Zsámbék nincs messze, így otthon, pontban 12 órakor - 4 óra precíziós edzés + dózerezés után - már asztalhoz is ültem, hogy ezt a tál tápot bekebelezzem:
Mivel - hogy megelőzzem a szokásos kérdést - "Tényleg nem eszel húst?"... a képen látható 10 centi átmérőjű pulykanyakak, illetve a nem látható csirkemájak szójából, fűrészporból és kétkomponensű epoxigyantából készülnek, külön az én részemre... A répák és a gyökerek valódiak.
Elborult agyammal már a sportolás vége felé gyors kalóriafejszámlálásba kezdtem (amit otthon pontosítottam aztán, mert félig eléhezve alulkakuláltam magam): az óra szerint 2403kcal-t "égettem" és ehhez ettem 2db zsömlét (2x50gramm - 2x147kcal), nagyjából 60-70 gramm csokit (így a képeket visszanézegetve - legyen 370kcal) és egy darab Horalky-t (50gramm - 262kcal), azaz szumma: 926kcal...
Jól van, akkor jár(t) az ebéd!
A kalóriák meg... ugyan, már, hol vannak?! Nyamm!