Edzőtábor - Az élet tejhabos oldala
Hja... edzem... edzünk. Edzem magam. Edzem a tanítványom. És az élet is edz engem szerencsére.
No de! Minden év őszén nagyon várom már a telet, mert tudom, hogy mihelyst naptárilag vége, irány Olaszország! Ahol minden szép és jó. Kerékpáros szempontból biztosan. A bevált helyszín Pésaro városa, a tengerparton...
A remek ATLANTIC HOTEL (Rita-val az élen) és a környező dombok és ha beljebb megyek, ha meg elolvadt a hó, akkor a hegyek. Nagy hegyek.
Számomra az – európai - kerékpározás egyik őshazája. Itt mindig találkozni sportcélú kerékpárosokkal az utakon. Kicsikkel és nagyokkal, fiatalokkal és idősekkel egyaránt. Ez, a csodás táj (Umbria & Marche) és a jófajta mediterrán ellátás az, ami feltölt a következő évre.
Csapatomat, a Meditech Sport Club-ot én képviseltem. De találkozhattam a magyar triatlon válogatottal (fiatalok), akik hihetetlen mennyiségű (darabszámú) edzést tudtak le a héten. Érdekes volt a kontraszt, hogy mit jelent a „kerózás” egy triatlonosnak és mit a „kerékpározás” egy kerékpárosnak. És, hogy milyen bicajokkal mennek? Arra még álmomban sem gondoltam, hogy például ebből a hajtóműből van Magyarországon:
És mindjárt kettőt is találtam a garázsban!
A tábort szokásosan Vas Peti sport-, edző- és sorstársam szervezte le és meg – hibátlan minőségben. Köszönet érte!
A szálloda a tengerparton fekszik. A szobánk meg az első szinten. Én pedig legszívesebben az ágyban. Kedves vendéglátóink bizonyára gondoltak arra, hogy ne kelljen a fáradt lábakkal sokat fel-le gyalogolni sportolás után (persze van lift is) a vízszintesig, illetve az étkezőig (az ugyanis félúton az ágy felé, a félemeleten van).
Ez itt a lak, benne elegendő hellyel a mobil fitnesztermemhez és jógacentrumomhoz:
Ha már egyből a pihenésnél – sportosabban szólva: regenerálódásnál – tartok. Hoztam olvasmányélményt dögivel.
El is fogyasztottam mindet. Az az igazság, hogy kényszerből. Sajnos a tervezett országúti kerékpárverseny közvetítések – Strade Bianche ismétlés, Paris-Nizza, Tirreno-Adriatico és Tour of Taiwan nézése meghíúsult. Képesek voltak most átállítani a tv-vevőjüket, hogy csak és kizárólag olasz adókat kukkolhassunk egy hétig... Pedig még tv műsort is nyomtattam otthon, hogy nehogy lemaradjunk valamiről.
Szerencsére áthidaló megoldásnak meglett a Capital TV (a 158-as csatornán), ahol a 60-as évektől a 90-esekig csúcsszuper slágereket játszottak az adott kor megfelelő első-, másod- és harmadvonalbeli előadóitól (mi lehet velük?), non-stop, reklámok nélkül.
Ez a szám, illetve a szövege többször is megszólalt az agyszerkezetemben a tábor ideje alatt...
A tv hangszórója lehetett volna egy kicsi hifibb, de a súlyzózások és nyújtások alatt keletkezett hangokat így is tökéletesen tompította.
Még mindig a dőzsölés... Eszem-iszom, dínom-dánom – ebből jutott rendesen. Nem elég, hogy reggeli + vacsora, azaz félpanzió, hanem ebédet is felszolgáltak, sőt a sporttevékenységhez is kaptunk némi bekészítettet! Az első napokban próbáltam magam tartani a sok zöldség, gyümölcs:
Hús, sajt, tojás és kevés tészta, kenyér, rizottó arányhoz.
Kukucs, egy adag rántotta - nagyon "bejött" a honfitársaknak, nem úgy, mint a saláták, zöldségek...
Ez, az idő, akarom mondani a fizikai leépülés haladtával kezdett átalakulni.
Előbb több barna, teljes kiőrlésű gabonaféleség...
Kis tészta, omlett, csicseri, spenót:
Aztán sok tészta:
A végén már fehér kenyér (zsömle) is eltünt a testemben. És hús:
A garázsban a reggeli utáni meglepi - szendvics, banán, víz - minden edzéshez odakészítve (a pumpa saját):
A sütikék... a gyengéim:
De erős voltam és csak kerékpározáshoz vittem magammal belőlük.
Ha már megpendítettem az elején: hab., habok... Tejhab, tejszínhab.
Hoppá, ez egy citromos-karamelles ricotta volt, de...
Ejj, ez éppen csokipuding, na de most:
Na, ebbe meg már belekanalaztam, tehát...
(Tej)habból jutott minden reggelihez rendesen, mert korlátlan mennyiségben lehetett például kávékészítményeket rendelni.
Jut is eszembe, a nap fénypontja - a reggeli:
És akkor végre a reggeli-standard (egyik fele):
A második naptól már tudta a pincérünk, hogy nekem a két cappuccino az adagom. Emiatt nem is készült a manapság oly’ menő „kerékpározás közben/után, az útmenti kávézóban, cukrászdában, kerékpáros ruházatban fogyasztott kávéspecialitás” típusú csendélet. És még jól meg is fáztam volna. Nem tudom, hogy lehet egy kemény edzés közben kávézni. Megizzadva, szagos ruhákban... Nahát! Ha meg laza edzés van, akkor ráér utána, nem? Rombolom itt a közhangulatot... Azért egyszer délután, civilben kipróbáltam egy koffeinbombát.
Hát, az tényleg az volt.
Dokumentáltam a masinát (Faema?) is, amiből jött (meg a nénit, aki készítette):
Nem aludtam sokat aznap este, tehát a következő napokon hanyagoltam a napnyugta idején történő feketézést.
Lett helyette hihetetlen mennyiségű fagylalt arcszerkezetbe történő benyalása.
Ha a sütik a gyengéim, akkor nem is tudok mit mondani a fagylaltokról. Végelgyengülésem...
És mindig kértem hozzá tejszínhabot is. Valami habnak egyszerűen lennie kell! A megfázástól, torokgyulladástól – mivel jól felöltöztem – ekkor már nem féltem, a 10 fok körüli alkonyati hőmérséklet pedig nem olvasztotta el az anyagot, hosszan tartott az élvezet.
Végül, de nem utolsósorban kerékpároztam is egy kicsit. No, nem annyit, mint az előző években – legalábbis távban nem -, de intenzitásban biztos túltettem az eddigieken. Még a kvázi pihenőnap is inkább egy középhaladós állóképességire sikeredett.
Szerencsére az utak többé-kevésbé egyben maradtak az utóbbi évek legnagyobb havazásai után is. Pár mementó azért maradt:
Belvárosi hómaradék:
Vége az eszetlen kilométergyűjtésnek, az egész napos túázásnak – cicloturismo – komoly sportolás van kialakulóban erre az évre. Voltak rövid-, közép- és hosszútávú intervalok, mindenféle intezitási zónában, különböző pedálfordulatokon:
Stéherezés:
(Nem is akkora a fenekem!)
Erőfejlesztés:
Így ni:
És két hosszabb, állóképességi nap is.
A hét végére rendesen kipurcantam, ez az igazság.
Azt hiszem ennyi kényeztetés – és előtte mindig egy kis önkínzás - kell, a kerékpározásról, netán versenyzésről kicsit is komolyabban gondolkodó földi halandónak, hogy túlélje a telet és kitartson a szezonban.
