Edzőtábor - Hétköznapi, mátrai
30cm hó esett a múlt hétvégén? Jönnek a durva fagyok? Ho-hó! Nekem a helyem ilyenkor a Mátrában van. Úgyis gyakorolnom kell a 25 percnél hosszabb kaptatókat.
Nem is vártam sokáig, gyors pakolás és szerda reggel már a helyszínen voltam. Egyből húztam is a verőfényben bicajozni, még a fényképezőgép is a szálláson maradt.
De sebaj, mert legalább nem tört össze - ellentétben majdnem velem. Ugyanis az rendben van, hogy esett egy jó adag hó, de a rákövetkező két napban el is kezdett olvadni. Ahol lehet,ott összejárták, tehát csodás "glattjéggel" borított utak, ösvények keletkeztek az elmúlt 48 órában.
Felfelé még csak-csak felbalettoztam, de az első lejtőn, Mátraalmás felé az "aszfalton" (gondoltam biztonságos) egyszercsak elfogyott az egyensúlyom... A bukátó következtében kitört a hátsó váltó bovdenezés a váltókarból (kupakostul). Jól indul a teszt - gondoltam magamban -, de hihetetlen lélekjelenléttel visszaerőszakoltam a maradványokat a foglalatba, és a hüvelykujjam irányából érkező,"kicsivel" nagyobb fizikai ráhatással végeredményben "kvázi" működésre bírható volt a táborozás ideje alatt. Meg is nyugodtam hirtelen.
Mindenesetre át kellett értékelnem és alakítanom a betervezett utakat illetően a gondolkodásomat: ott megyek fel, ahol fel tudok és ott jövök le, ahol le tudok. Nem ahol szeretnék vagy szép a táj, kellemes a vonalvezetés.
Az emelkedések első napja utáni délután folyamatos sziesztával telt. Erről már vannak bizonyítékaim!
- energiafeltöltés (csak szerényen, nehogy még jobban hízásnak induljak) - több egyszerű, kevesebb összetett szénhidrát és sok-sok folyadék:
Nem a brokkoli liliputi, hanem a leves gulliveri!
Mindig van nálam...
Szójatej! (Az árpalé mellett...)
És hát persze az elmaradhatatlan...
Hoppá, ez lebukás..
...nem is igazi cappuccino, hanem csak instant "3 in 1" - nem ér! Cserébe finom.
No, a jó idő csütörtökre odébállt, jött helyette "hóvihar light".
Ez itt épp az egyik kedvenc feljáróm - Markaz - Hármashatár emelkedő:
Az út sötétebb részei természetesen a barázdált ill. tükör típusú jég kategóriájába tartoznak, ami meg fehér azon van egy kis hódara is.
Szerencsére sok sarki-expedíciós könyvet olvastam, így tudom, hogy voltak már emberek nálam reménytelenebb helyzetben is. Meg ugye szokták, mondani - igaz repülésre vonatkoztatva -, hogy még senki sem maradt fent...
Szóval egy pirinyót küzdöttem.
De a munkát elvégeztem, közben a belső zenelejátszómon hallgattam egy kis muzsikát.
És ha ez nem lett volna elég még igazán vad(as) izgalmakban is részesülhettem:
Szent habakukk! Mi ez az úton?
Oké, ez még a bicajom:
De ott lent, a földön, az mi!?
Nem árulok el nagy titkot, Mátraházáról Mátrafüredre a piros + jelzést választottam. Lehet, hogy vöröskereszt? Vagy véres...?
A lényeg - amit enyhe hányinger, szédülés és émelygés (ezek szerint nem bírom a friss vérözön látványát) közepette meg tudtam állapítani - valakiből vagy valamiből egyszer csak elkezdett csepegni a vér. Aztán meg dőlni... néha megint csepegett, néha leült (?)...
...akkor nagyobb volt keletkezett, néha felrohant a hegyoldalba, majd vissza... S indez vagy két kilométeren keresztül....
Egészen a falu határáig:
Gondolkodtam, amint bírtam... az erdő mélyén (de azért a turistaút közepén) valaki vagy valami megsérült (Rálőttek, lelőtték?), aztán vagy valaki vitt valakit, vagy valami vonszolt valamit, vagy valaki valamit esetleg valami valakit (ez a legrosszabbul hangzó verzió), majd a lépcső után letette. Onnan meg valaki vagy valami eltakarította.
Nekem is akadt takarítani valóm a sportolás utáni időszakra:
Közelebbről:
Persze, aki tekert már hóban, annak ez nem újdonság, de én mindig meglepődöm, hány köbméter fehérség tud felgyűlni egy kerékpárra.
(Elárulom - de pszt, csak meg ne tudják -, kellemesen alacsony nyomású, hideg vizes zuhanyt kapott a gép a kádban, hogy fitt legyen a következő nap reggelén is!)
Levezetésképpen - megjött az étvágyam a látottaktól - főztem:
Eléggé "hohcájtsz" érzésem volt - meghiszem azt!
Az ott több, mint negyed kiló kelbimbó, most már tényleg el lehet hinni, hogy mekkora a leves!
Az utolsó reggel végre hűvé váltam önmagamhoz:
Egy jó kis hajnali startolás, ami jó az jó!
Kétszer is meggondoltam, hogy kockáztassam magam és kerékpárom tisztaságát a latyakban, de szerencsére nem volt hosszú a trutyis szakasz.
És a látvány...
Elmondhatom, csúcsra járattam magam!
