Egyszer még otthagyom a fogam!
Az egész biztos. Például a fogorvosnál...
Sőt ott már hagytam is fogat pár éve. Aztán, amióta elkezdtem egészségesen táplálkozni, azóta rohamütemben romlanak a fogaim. Lehet morfondírozni, hogy miért. Elvileg a gyümölcsök savtartalma miatt... No, ezt éppenséggel nem reklámozzák sehol. Inkább azt hallja az ember, hogy a cukor és társai teszik tönkre a fogakat. Gyümölcscukor...?
A lényeg, hogy pár napja beavatkozáson estem túl Bertold dokinál, aki - azon kívül, hogy remek kerékpáros, egyleti sporttársam - még szombaton is dolgozik; és a világon Ő tudja a legfinomabban beadni a fájdalomcsillapító injekciót, de tényleg! (S valószínű, hogy jól is töm...)
Nem volt egyszerű a helyzet(em) - az örök sportolói dillemma - evés, sport, pihenés, kötelességek sorrendje:
- hajnalban reggelizzek, utána tekerjek, majd jöhet a műtét
- hajnalban tekerjek, utána reggelizzek, majd jöhet a műtét
- hajnalban még aludjak, utána reggelizzek, majd jöhet a műtét, utána tekerjek
Mostanság igen kényelmes vagyok, így ez utóbbit választottam. Legalább kipróbáltam, milyen teljesen eléhezve útnak indulni. Jelentem: "remek" volt... A műtét egy bő óra volt, utána két óra sport, aztán valamikor ebéd...
Így vágtam neki a sportolásnak - látszik is kitűnően, hogy mennyire zsibbadt a fejem:
Valahogy átcsámpáztam a Duna felett...
Aztán irány a terep, ahol majdnem otthagytam... a kerékpárom, mert azon a szombaton olyan sár volt a dózereken, hogy ihaj!
De semmi gáz, túléltem mindent, túléltem a következő hétköznapokat is, jöhetett a tegnap (vasárnap)!
Hű! Hó!
Miután a héten már többször rommá áztam, arra gondoltam, hogy a hóban való tekergés már meg sem kottyan, s így is lett! Elindultam, hogy megyek egy - maximum két - órát... Aztán Pomáz magasságában elkapott a gépszíj... nem láttam semmi rosszat a hegyek felé pislogva (sőt, semmit sem láttam), hát vágjunk bele!
Először üldözőversenyt játszottam az ideállomásított hótolóval...
Az előzés után benyelhettem egyévi sóadagomat, hurrá! Fel is ment a Nátrium-Kálium pumpám, de azonnal!
Pilisszentkeresztig voltak "ideálisak" az útviszonyok. Érdekes, mert a december eleji ónos lefagyás határa is valahol ezen a magasságon húzódott... Jégválasztó...
Utána jött a móka! Kezdett elfogyni (meg elfagyni) az út! Van egy kis aberráltságom abban a tekintetben, hogy nagyon szeretek 23mm-es országúti külsőkkel havas utakon bóklászni - főképpen, ha nincs forgalom - ami lényegében lehetetlen, mert forgalom, az mindig van. Ha nem kell megállni, akkor nagyon szépen lehet haladni ezekkel a vékony kerekekkel is.... tehát, ha nem kell megállni...
A két "sávból" két nyom lett... S már megint morfondírozhattam: az rendben van, hogy felmegyek, de hogy jövök le...? Ilyenkor mindig a repülősök mondása jut eszembe: "még senki sem maradt fenn". Ez eddig rendben is találtatik - csak a nagyobb gond az volt, hogy a katasztrófa/hóturizmus is elkezdett ébredezni, azaz autók tömege nyomult fel a hegy teteje felé. Úgy-ahogy ki is kerültek - amíg felfelé mentem... én meg nézegettem a "szembesávot", hogy azért ugye ott le fogok tudni ereszkedni a 20-30 centi magas kásás latyakban - elvileg igen.
De egyszercsak jajj, nekem! Amitől féltem: jött szembe a hókotró - s a túloldali (lefelé vezető) sávot, ami eddig jó magas hókásás volt, összetömörítette... járhatatlanná vált számomra!
Hmmm.... azért Dobogókő megvan, kipipálva.
A büfénél megfordultam, természetesen egy autó majd elcsapott, mert nem lehetett kivárni azt a 15 másodpercet, amíg körbebalettozok a tengelyem körül, hanem előzni kellett, akár az árokba való belecsúszás kockáztatásával is. Az én életem vagy az autója, netán saját épsége mellékes lehetett számára - a "Nemlassítás, nemmegállás a szerencsétlen kerékpáros miatt, ami ugyan már mit keres itt ilyen zimankóban?"volt a lényeg... Persze mit keresek itt? Testgyakorlok, ennyi.
Csúcs-csoki elfogyasztása menet közben (fóliát leoperáltam ám róla étkezés előtt):
S leereszkedtem. Csak egyszer csúsztam át a szemközti sávba. Naná, hogy jött egy autó - dudált... Minek? Én tökéletesen tudom, hogy gázos volt a helyzet, de ha mellettem van már (oké, majdnem súroltuk egymást - tehát észre is vettem, hogy "jön"), akkor minek nyomja a kürtöt az erdő közepén? Mit old meg vele? Kidudálja a félelmét... Világgá kürtöli?
Ehh...
Több probléma már nem volt, nem hagytam ott (sem) a fogam, s még csak át sem fagytam a lejtőn - mert nyomtam, mint a güzü. Iparkodtam, várt az ebéd!
Sőt a váltom is elkezdett működni. Ugyanis felérve vettem észre, hogy teljesen belefagyott a legkönnyebb fokozatba. Lefelé aztán szépen "felengedett" - 100m szint, 1 sebesség...
Az alábbi menüsort nem, hogy végig, hanem teljes egészében megettem még tegnap! (Oké, egy kis családi segítséggel...)
És estefelé még egy kis idegnyugtatásra is volt időm - befejezéséhez közelítettem a Csömödéri Állami Erdei Vasút egykori személykocsiját (a telefonon homályosan a háttérben az eredeti):
Hmmm, így képen egész klassz lett, nem? Lehet, hogy elmehetnék fogorvosnak is?