Gran Canaria bringával - 2. rész
MERRE TEKERJ, HA GRAN CANARIÁN VAGY?
Körbe-körbe, amerre csak ellátsz...
A szigetet úgysem tudod teljesen megismerni (ahhoz túl nagy és kemény meló lenne), de azért érdemes megpróbálni a lehető legtöbb helyre eljutni segítséggel (e-bike) vagy nélküle (a lábaid + a szusszod + a bringád = szép teljesítmény).
Ha csak rövid időre mennél vagy nincs kedved vacakolni bringaszállítással, akkor is fogsz tudni bringázni, mert a szigeten több bringakölcsönző is működik. Választék bőven van és az árak is rendben vannak. És ha úgy érzed, még nem vagy elég erős ahhoz, hogy feltekerj az emelkedőn, akkor elektromos bringát is tudsz kölcsönözni.
MIKOR UTAZZ ÉS MIKOR INKÁBB NE?
Bár ez leginkább rajtad múlik, de ha jót akarsz magadnak, akkor a szezon előtt mész egy picivel.
Mert akkor sokkal olcsóbb és mert ott pont annyira jó az idő, mint amennyire itthon nem.
Amikor a sötét, hideg télből kiröppensz a napsütéses kellemes melegbe, sokkal rövidebbnek és elviselhetőbbnek fogod érezni itthon a telet. December-január talán a legmegfelelőbb (februártól már lassan elkezdenek emelkedni az árak). A hőmérséklet jobb mint itthon, de mégsem sülsz meg, az árak még nem szálltak el, a téli, lelki csoffadás ellen pedig tutibiztos megoldás.
MIRE SZÁMÍTS?
Sok emelkedőre, lejtőre és kanyarra, combos szintkülönbségekre, erős napra és szélre, a hegyekben kisebb hőmérséklet ingadozásra és időnként kisebb csapadékra. Míg itthon az időjárás előrejelzés szerint általában egy picit késve érkezik a felhő/csapadék, addig ott inkább előbb és kiszámíthatatlanul, de utánna pont annyira gyorsan ki si süthet újra a nap és minden gyorsan felszárad. A sziget déli oldalán szinte nincs olyan nap, amikor nem lehetne bringázni.
MIT VIGYÉL MAGADDAL BRINGÁZNI?
Széldzsekit, sok vízet meg útikaját.
MERRE TEKERTEM?
Sokfelé, elsősorban Maspaloma-Mogán és a hegyek által körülölelt részeken, de még bőven lett volna mit felfedezni.
Szokni kell a terepet és a körülményeket.
Tériszonyosok hátrányban (én nagyon az vagyok, de haladok mindig egy picit).
A távolságok nagyok, a feladat (koncentráció + kondi) nem könnyű.
Sokszor azonos utakon kell végigtekerni, hogy eljussunk a távolabbi, jobb helyekre. De nem csak a vége jó, hanem ahogy mondani szokták, az oda vezető út is, minden szempontból :)
TEKERÉSEK:
Patalavaca - Lomo de Pedro Alfonso:
A tengerparti szakasz után Maspalomas előtt El Salobre felé kell indulni, majd végigtekerni amíg van aszfalt (sajnos zsákutca).
Míg a tengerparti szakasz csak fel-alákból áll, addig a Maspalomastól kezdődő szakasz egy jó darabig csak keményen felfelé.
Az út szinte üres.
Jobbra párhuzamosan látható a Palmitos-völgy, a Montana la Data és a Monte León, míg balra a Soria-völgy.
Ez tényleg ennyire meredek. De volt belőle több is.
A nagyon jóleső lefelégurulások. Arrafelé kevés volt belőlük.
Balra lent a Soria-völgy.
Muskátlik saját lakóhelyükön a szabadban.
Soria-völgy a háttérben.
Maspalomas felé lefelé suhanások már a visszafelé úton. Háttérben az óceánnal összeérő viharfelhő.
Palmitos-völgy:
Palmitos neve leginkább a völgy végén található állatpark miatt ismert.
Én a parkolóig tekertem el és ott visszafordultam.
Mivel nagyon alattomosan emelkedik az út (sosincsvége-féle), visszafelé pedig annál inkább kiélvezendő a lefele (nemállunkmeg-féle), ezért csak 1 képet csináltam még a völgy síkabb szakaszán.
Ez a völgy is zsákutca és viszonylag nyugis, a forgalmat elsősorban a parkba tartó buszjárat generálja (kevés) viszont tényleg szép kis völgy.
Montana la Data - Ayagaures:
Az első szakasz egy nagyon könnyű, emelkedő völgben fut és a víztározóig tart (Ayagaures), majd hirtelen jönnek a szerpentinek felfelé a kilátóig.
Utánna a lefelé szakaszon végig lehet küldeni a Palmitos-völgy kezdeténél csatlakozó útig (itt óvatosan!).
És van egy kedvenc rész egy hegygerincen (szeles időben óvatosan).
Ayagaures-ig elég sok bringás elteker.
Kilátónál. Háttérben a völgy vége és a víztározó.
Soria-völgy:
A szent bringás szakasz sokak szerint.
Tényleg szép és jó, de azért másmerre is lehet tekerni :)
A Soria-völgy lassan melkedő része után itt is jön a tömény szerpentin mennyiség.
A hegynek majdnem a tetején el lehet még tekerni Soria település végéig (zsákutca), vagy nekivágni a Tauro Pass-nak, ha még egy kis izgalomra vágyunk :)
Soria-völgy a háttérben.
Víztározó.
Soria, szinte az út végén.
Tauro Pass, átkelés a hágón:
Fordított írányból (Mogán felöl) szerintem jobb.
Mogán és a kezdődő szerpentinek a háttérben.
2. kereszteződés Mogán felett, jobbra írány Tauro Pass és Soria, míg balra írány Ayacata és a hegyek (ügyes fiúknak).
Tauro Pass-ról ez jutott még eszembe: legszűkebb + szintben is legszvisszahajlóbb kanyarok + legrosszabb aszfalt.
A hágónál van egy víztározó (igen itt is).
A serpentines rész.
Soria-völgy.
Soria-völgy sík része.
A kép nem a legszebb, de ezek a sátrak a banánfák otthonai (platanas).
Mogán - La Aldea:
Ez a szakasz egy kicsit hosszúra sikeredett.
Nagyjából 3 részre osztanám: első volt a tengerparti szakasz, majd a Mogáni emelkedő és a La Aldea felé vezető emelkedő.
Átkelés a hegyomláson (Mogán előtt).
1. kereszteződés Mogán felett: jobbra Tauro Pass felé, balra La Aldea felé.
Innentől nyúlós emelkedős.
Eddig bírtam, 1000 m szintnél visszafordultam, lány vagyok na.
Ayacata:
A leghosszabb és legkeményebb tekerésem.
Kénytelen voltam végigmenni, mert hát ha egyszer valameddig eljutsz, akkor onnan vissza is kell valahogy jönni :)
Maspalomas után van egy kilátóhely, egyik írányból ez látszik...
...míg a másikból ez. A fotón nem látszik, de az út ultrabrutál módon süppen pár szintet a kanyaraival együtt.
Utánna folyamatos emelkedő San Bertolomé-ig meg még tovább Ayacatá-ig.
Virágzó mandulafák Ayacata előtt.
A mazohisták tovább mennek Tejedára, én Mogán felé vettem útamat.
Innetől az út mínősége nem a legjobb. Nem veszélyes, de nem csak seggrázós.
Háttérben az óceán.
Kereszteződés: Mogán felé vagy Tauro Pass - Soria-völgy felé, Ayacata felől jövet.
Tengeri szakasz: Mogán - Maspalomas:
Sokszor megtett út, mert szinte minden út innen indul és végződik...
A kedvenc szakaszom a déli tengerparton. Arguineguint elhagyva Maspalomas felé.
Minden egyes bringázásnál figyeltem, ahogyan a tengerpart más és más képet mutatott a tenger mozgása/állása miatt.
Arguineguin felé nézve.
A többi szakaszra vagy ez a kép jellemző (szállodák, szállodák és szállodák)...
...vagy nagyjából ez a kopár kőhalmaz és az óceán találkozása.
ÖSSZEGZÉS:
2 hét / 524,36 km / 28 óra 35 perc / 9298 m szint
+ testi és (majdnem) lelki felüdülés
Káosz itthon hazajövet, nem baj, kint ugyis feltöltődtem, lehet miből amortizálni :)
//
Lassan meg már jöhetne a tavasz itthon is, vagy ha nem akkor meg essen a hó rendesen!
Addig is időben szedjétek rendbe a bringátokat!