Hogyan lett Ritchey P-29er SingleSpeed bringám?
Hát úgy, hogy bementem a boltba, benyúltam a bukszámba és kiperkáltam a vételárat.
Alapvetően így történt, de mégse...
Egy hete már utaltam rá rózsaszín ködbe burkolva, hogy mire készülök, most itt a leleplezés!
Már jó ideje, hogy "kitaláltam": nekem megint singlespeed-ezni kell! Hogy miért, azt majd kettővel később elárulom, az a lényeg, hogy elkapott a gépszíj. Ugyan volt illetve van is egy remek "kis" (26"-os, már nem menő, de klasszikus) egysebességes bringám, de nagykerekű épp nem volt a garázsban. Nosza, el is kezdtem kutakodni - egyrészt az itthoni, másrészt a nagyvilági lehetőségek között. Hát, azt kell mondjam, hogy pár éve mintha kecsegtetőbb lett volna a helyzet. Mivel első körben nem szerettem volna sokat költeni... tudjátok: "Mi van, ha már nem jön be az érzés?" - így a "budget brand"-ek között néztem szét. Nagyjából semmi, illetve még annyi sem... reménykedtem, hogy péládul egy vas OnOne-nal megúszom, de híre-hamva sincs már... az Inbred29-nek ss kivitelben. Aztán írtam egy levelet 2015-ös Specialized Crave SL ügyben... de sajnos nem jött válasz, hogy elérhető-e egyáltalán Europában, ne adj' Magyarországon? Pedig jó kis "olcsó" bringa lenne... még reménykedem, mert sok jó bicaj kis helyen is elfér, szóval nem árt, ha van egy tartalékom... A láncfeszítő + klasszikus váz eljárást hamar elvetettem, mert amellett, hogy ez sem lett volna olcsó , még problémák tömkelegét is a házhoz hozta volna. Esetleg még gagyin is néz ki... Néztem "drága" vázakat is... Salsa, Surly, Pipedream... áhhh... nem tudom... míg egyszer csak... épp a budaörsi reptér körül keringek (mármint regeneráló tekerést végzek) egy csütörtök délelőtt, s csörren a telefon a mezzsebben... Balázs Úr az! Jelenti, hogy kőkemény diplomáciai tárgyalások eredményeképpen Sir BikeFun Mikusz készített nekem egy vállalható árajánlatot a náluk éppen készleten (!) lévő Ritchey P-29er vázra... ráadásul a méretemben (19"), tökéletes (615mm felsőcsőhossz) geometriával, s a jövő héten el is hozná. Mi? Jövő hét? A fenéket! Erre az eshetőségre - mármint, hogy nekem egyszer az életben Ritchey acélvázam lesz még gondolni sem mertem. Eddig. Mert akármennyibe is kerüljön, igencsak messze áll a "low budget" irányzattól, de hát istenem egyszer élünk! Edzést felfüggesztettem... na, jó nem. Edzést szépen megcsináltam, hazamentem, lefürödtem, bekaptam egy falatot... ja, ezt kihagytam, annyira izgatott voltam, inkább beültem a kocsiba és fél óra múlva már a telephelyen tárgyaltam... azaz először szépen fizettem, megkaptam a számlát, utána begyűjtöttem a vázat egy másik telephelyről, majd vissza Mikuszhoz a csavarokért a papucsokhoz... ehh... pörögtem egy kicsit, de meglett minden. Még villám is majdnem és azonnal... de az egy másik mese...
Hipp és hopp! Itt pedig már az egybegép bemutatkozása következik:
Ennek a Triple Butted, 2100grammos, egysebességes/váltós váznak a legnagyobb ékessége a fejcsöve - acél homokóra:
"Belepottyantós" (DropIn) kormánycsapággyal - az a karbon kupola éppen nem a szívem csücske, de meg lehet szokni...
Az egész masina összképe viszont gyönyörű... lelkem az egekben...
A váz lelke pedig a papucs - Paragon jellegű, de nem az:
Ott a váltófül is, és a bovdenház kiakasztó szemek is mindenütt! A csúszópapucs remekül rögzíthető-állítható, előlről (hosszirányban) egy csavarral finomhangolható a feszesség, középretartás, és persze az elmozdulás megakadályozása:
Közben feltűnnek maradék alkatrészeim, melyekből a bringát (így télre) sebtiben összelapátoltam: téli kerék (Sram nem ss hátsó- és első agy, DT 470-es felnik.), Chris King 20-as lánckerék és a közel öt éves Hayes Stroker Carbon féknyereg... ha bírja, hát bírja!
A hajtómű sem mai gyerek, pedig ő a meghajtás lelke - Race Face Atlas AM. Le sem merem írni, hány gramm - szerencsére el is felejtettem, de lánckerék nélkül is a 750-800-as tartományban van... érdekes, hogy volt egy vadiúj 32-es Salsa lánckerekem... az egyesületi számlák közt találtam egy "borítékban"... még jó, hogy nem a NAV lelte meg...
A középcsapágy Hope, azt sem tudom mikor vettem, a pedál pedig lassan 10 éves PD-M540... a lánc pedig Balázs Úr egyik tengermélyéről szerkesztett hajóládájából származik. Annyit lehet tudni róla: Made in W. Germany. Kicsit nyúlós, de német - tehát precízen nyúlik...
Egyelőre (!) teleszkópos a gépezet. Nem kis ügyködés volt végig 1-1/8"-os nyakú, 9mm-es gyorszáras 29er teleszkópot találni. Miután megpróbáltam két Manitou Tower-ből egyet csinálni - sikertelenül -, majdnem beleugrottam egy FOX-ba, ami nem is lett volna nagy baj (mármint a minőség terén), de az már annyiba került volna, hogy... hogy nagynehezen találtunk a boltban egy remek, könnyű, csodálatosan mozgó (SoloAir) Rock Shox Recon Gold-ot:
100mm a rugóút, amit én egy kicsit soknak érzek ebbe a vázba (bár 80-100mm-t ajánlanak), valahogy chopperes az irányítás. Bár a Scott karbonbiciklim is chopperesnek érzem, tehát lehet, hogy bennem a hiba... Mondjuk az országúti, cross bicajaim nem érzem chopperesnek, ez a tudat azért megnyugtat.
Csodálatos a bringa, mondtam már?
Az én lelkem pedig akkor van jól, ha nem nyomja semmi... ezt a nyerget még a 2006-os Kona Unit 2-9-emre vásároltam anno, s azóta is használatban van. Titánpálcás, keskeny (130mm - így remekül tudok helyezkedni, csúszkálni, ficánkolni, mert singlespeed-ezés közben mindent csinál az ember, csak egyhelyben nem ül éppen) Specialized Rival:
A Spyral márkájú 720mm széles és "csak" 305 gramm tömegű kormány berendezése minimális - szerencsére. Két fékkar, két markolat, egy villogó, meg műszer a 166 grammos NoName stucnin. Egy kis "jelzésértékű" (a hova- és mihez tartozás/tartás megértetése végett, jaj, nem "olyan" hovatartozás, na...) szín van csak (talált Skinny villogó) de az is óvatosan (mivel mostanság már sötétben indulok-érkezek, így kell a lámpás), nem kell a nagy tarkabarkaság, mert elvonja a figyelmem a fontos dolgokról (= tekerés)!
Jah, a markolat Scott... urambocsá'... ez is a "polcon volt" kategóriából érkezett. De bilincses, hogy ne forogjon el a nagy erőlködés közben
Nagyon tetszik a bicajom...
Már ötször mentem vele, széjjel is hasítottam a novicento első Rocket Ron külsőmet (de jól megfoltoztam Böry-Józsi útmutatásai alapján), a láncot folyamatosan feszítem, a fékeket finomállítom, de az élvezetembe most nem zavarhat bele semmi és senki. Hogy még a derekam és a hátam is fáj a hirtelen jött rettenetes izmozás eredményeképpen? Hát... mit csodálkozom... előbb-utóbb jól megszokom! Erről is fogok ám majd írni! Vannak még feladatok előttem.
Azt, hogy a váz "nehéz" (Ugyan már...) nem érezni, meg az egész bringa tömegét sem... Persze meg is kaptam egyből egy "barátomtól", hogy ennyiből vehettem volna 1 kilós vázat is (Erre most mit mondjak... már van egy otthon, minek még egy? Sőt, kiló alatti vázam is van...) és építhettem volna 7.9kg-os montit... hogy hogyan és mennyiből... ja..., és leginkább minek? Tudom, hogy "10 kilósan" is van élet, ráadásul a versenyzős montim (1 kilós vázzal) is 10.5kg... akkor meg? Egy másik "barátom" pedig azt kérdezte: "Van valami megtakarításod, vagyonod, vagy "csak" a kerékpárok...? Ööö... akkor, abban a pillanatban le is estem majdnem a nyeregből... azóta meg nem találkoztunk... Nekem az a "vagyonom", hogy ráülök (akármelyik bringámra) és fél- egy óra alatt annyi és olyan élmény-öröm-boldogság ér, hogy... áhhh... el sem tudom mondani!
Ezzel a bringával pedig... minden bringázás egy győzelem!
(Oké, a terméket sajnos nem nyertem, de a "lehetőségekért" hálás köszönetem a BikeFun-nak, Mikusznak, Balázs Úrnak!)
