Hurrá nyaralunk!
És itthon nyaralunk végre! Hogy kellemes élményekkel tértem-e haza az elmúlt egy hétből? Az nem kérdés!
A kánikula miatt ugyan a szervezetem túlélő módba kapcsolt, és az utolsó napokban kizárólag a (hanyatt, oldalt és hason) fekvést támogatta, de azért nem maradt el a teljesítmény hajhászása sem. Csak mindent a megfelelő időben!
Kialvatlanság? Ugyan! A legnagyobb motivációt az jelentette, hogy bármily hihetetlen, találtam olyan helyet, ahol ilyenkor frissen facsart kávét és péksütit tömhettem magamba...
A hajnali "espresso"-n rendben volt a "crema", bár nem nagyon értek hozzá (a lefolyást például nem is láttam...). Szerintem ez volt életem első mezei espresso-ja, mivel mindig csak hígított kávészerű löttyöket iszom. Valamikor csak meg kell ismerkedni a rendes kávéízzel.
Miután ezzel a koffeinlökettel rendesen kiakasztottam a szemeimet, irány a Bakony keleti lába!
A háttérben, az ott nem egy atomvillanás, hanem a Nap próbálkozik a felkeléssel. Nem sejti szegény hogy ma (is) én nyertem!
Aztán csak összejött szegénynek:
Szeretem az ilyen hátbasütős képeket!
A Balatonhoz igen közel esik a 188m magas Sér-hegy, rajta egy olyan betontorony, mint például a Csóványoson is található:
Cső(híd) Balatonpart! Irány a hegyek!
Felfelé a Gyulafirátót-Eplény irányban. Ekkortájt kezdett meleg(em) lenni!
A lentebbi kép már Zircen készült, ahol fordultam Szápár felé:
Nem volt egyszerű eljutni idáig. Szembeszél és hosszú emelkedő könnyítette utamat.
Innen viszont csodás tájakon hullámvasútazhattam.
Majdnem el is mulasztottam a letérést a Tési-fennsík irányába, annyira belejöttem a gurulásba (illetve a táblázás sem volt a helyzet magaslatán).
Technológiai csúcstalálkozó:
Tetszenek a szélkerekek, mi tagadás...
Kezdődött a mászás visszafelé, valahogy haza kellett jutnom.
És ilyen környezetben folytatódott:
Ha ilyen helyekre vetődöm, gyorsan elfeledem a külföld (Alpok) mániámat. Kell ennél szebb?
Őserdő!
A gyönyör fokozta a több helyütt is elég meredek országút.
Ez már a kicsivel a tetőpont előtti pillanat:
Kis sík jellegű tekerés után, köszöntem egy nagyot: Viszontlátásra Tési-fennsík, örültem a találkozásnak!
Ez az út visz le a fennsíkról a "síkságra" - egész végig halálfélelmem volt: 60km/h felett lehetett gurulni, a szél ide-oda dobált, az "aszfalt" enyhén szólva is röcögős volt, egyik kezemmel folyamatosan a kulacsaimat kellett visszatuszkolnom a tartóikba, mert ki akartak potyogni.
A hegyek lábánál Várpalota vár...
A háttérben Pétfürdő, ahol állítólag nincs fürdő...
Az út vége felé egy röpke pillantás az elkerülőre...
S egy adekvát - értsd közhelyes - búcsúkép, naprafogókkal, Tour de France hangulatban (melynek első hetéről tökéletesen lemaradtam a médiamentes pihenés alatt):
Betolhatom a mai második kávémat, most már a jól megszokott tejes kivitelben?
Konkrétan nem vagyok meggyőződve arról, hogy a koffein csodákat tesz közvetlenül sportolás után, de annyi ilyen tematikájú képet lehet látni mindenfelé, elit- és kevésbé elitrészerekről, hogy muszáj nekem is követnem a trendet!
A szénhidrátpótlás jelentőségéről már többet hallottam.
A szabályokat betartva, seperc alatt tüntettem el magamban két rétest, egy pitét és egy muffint. Úgy gondolom megérdemeltem.
Kicsit később...
Fehérje olajjal. Hű, de finom volt! Keszeg, hekk - ezer éve nem ízlelt aromák!