Velem végre nem történt semmi.
Az időjárással viszont igen, mert úgy döntött, hogy akkor mostantól téliesre vált.
Nosza aklimatizálódjunk! Irány az erdő... s az előzetes tervek szerint egy méretes endurance-singlespeedezés keretében próbálom visszanyerni hajdanvolt erőmet, fejleszteni állóképességem, s nem utolsó sorban: megszabadítani a háztartásomat néhány "felesleges" ételmaradványtól.
Illetve majdnem, mert a Normafa egyik oldala most már teljesen hivatalosan sem kerékpározható. Semmi gond, teljesen kultúrált/jogos/törvényes a kérés. Sőt, még 12 is elmúltam, mit akarok itt?
Így hát fogtam magam, s továbbálltam, úgyis volt vagy bő két órám, míg a nagy büfézést terveztem megvalósítani. Addig: sport!
Ropogtak a fagyott levelek. És az ízületeim a 32:20-tól.
A bemelegítés, mint olyan... ááá...!
Menet közben azért bele-belebotlottam pazar őszvégi színkombinációkba...
És majd beleszakadtam pár befagyott pocsolyába:
Nem nagyon tudta azért még eldönteni, hogy fagyjon vagy olvadjon, ezért volt, hogy a jépgpáncélon, volt, hogy az agyagos-saras-leveles bakháton vágódtam majdnem el...
Robogtam kifelé... néha jól megnyomtam... bele a VO2Max-ba... csak úgy porzott. Vagy épp fröcskölt.
Tettem egy kört a Vöröspocsolyás-hát megett... (alatt?)...
S hátulról közelítettem meg a Nagy-kopaszt...
Fent nem tétlenkedtem, egyből rágyújtottam egy, még Olaszországból hozott, de már szavatosságát vesztett, csokiba mártott fenetudjamire (ropi?):
Mellé csattintottam egy kis kókuszaromával kezelt müzli(?)szeletet:
És a húsvéti ajándékokról sem feledkeztem meg:
A 200grammos táblás csoki felét... már nem ettem meg, sok lett volna.
Az biztos, hogy közeleg a tél. Már nem olvadnak meg zsebeimben a napfénytől a csokik.
Hazaindultam. A János-hegyre kaptatva megcsodáltam a friss aszfalt-patchwork-öt:
Néhol egész méretes szakaszokat burkoltak le. Volt, ahol egy pár másodpercig azt gondoltam, hogy ez már hazáig így is marad, de felemelve a tekintetem, gyorsan kijózanodtam!
Hát még akkor, amikor rásandítottam a hőmérő lcd-szálára:
Elmúlt dél és egyből elkezdett "visszafagyni"... rettenet hideg lett, már kezdtem kimerülni, dehidratálódni is szép, lassan; nem csoda, hogy jobban fáztam, mint reggel.
Itt a tél. Nincs mese. Amikor a Gyermekvasút is már csak egy kocsival jár, akkor itt a tél...
