Ott, ahol befejeztük...
A fenti és lenti ábrákon még december 30-át írunk. A reccsenő hidegben VasPeti barátommal letudtuk a "szokásos" évvégi túránkat (volt már komolyabb is...), ami azért valljuk be elég húzós edzéssé fajult.
Peti igen erős mostanság, ráadásul a nyári bringájával jött, ami alapvetően nem ér... én meg már jól ki voltam amúgy is... a sorozatterheléstől (16 óra feletti hét... de minek? Ja, mert szeretek kerékpározni, azért!), amit magamnak adagoltam az utóbbi 1 hónapban, 1... 10... 20 évben. De ezt a remek napsütéses időt tényleg kár lett volna kihagyni, az meg csak jót tesz, tehet nekem, ha "egy erősebbel" tekerészek.
Szakítottunk időt dorbézolásra, azaz a karácsonyi sütemények tesztelésére is. Peti sötét színű, talán meggyel töltött kozmássütit szervírozott, én házi puszedlit és a citromos-gyömbéres csodát hoztam magammal:
Sikerült az egymás utáni 3 mélyhűtött napot szépen végigtekernem. Meg kell mondjam, érzem a hatását... Teljesen máshogy "szívja" az energiát a -5 - 15 fok körüli hőmérséklet. Többet kell enni, inni, s erre odafigyelni, figyelmeztetni magunkat - nincs mese! Főleg így 40 felett... ehhem.
Ez már a harmadik nap reggelén volt - ekkor már kissé nehezen akaródzott kimenni... az alábbiakat tekintve:
De hát ki, ha én nem! Naná, hogy itt van a leghidegebb, akkor meg pláne!
Oké, az agglomerációba nem megyünk... bár... de... szerencsére a terep a hó jelenléte és az olvadás hiánya miatt csodás, s még nagyobb csoda, az előző írásomban már említett terep-rendezés! Egyszerűen minden "főút" járható az erdőben, szuper! Ehh még egy (harmadik) CrossKovácsi kört beiktatok...
Felőlem rendezhetnék Szilveszterkor is a versenyt... vagy úgy általában egy jó kis havas-fagyott maratont... na, Szervezők?
Túléltem a harmadik napot is, csak egy jó kis láncszakadás tette emlékezetessé... persze a legtávolabbi völgy mélyén... de mivel már több patentszem is van a láncomban (a suszter cipője...), szerszám meg "minek" (lenne nálam = a suszter szerszámosládája), így egy gyors, kézivezérlésű javítással 2 perc után már haladtam is tova...
... hazafelé, ahol nem így dorbézoltam - bár ezt is "családi körben" fotóztam:
Hanem így - félszáraz cseh (!) pezsgővel:
Aszongya' Bohemia Sekt... Hogy honnan van ez a palack? Nem, nem a sarki közértből, s nem is mai "beszerzés" az biztos... Hanem... emlékszik valaki?
2011. Liberec, utolsó 24 órás szólóm egyik díja, most elfogyasztásra került. Nem fogott rajta az idő, ennél jobbak már csak Cousteau kapitány tengermélyi borai lehetnek...
Tehát különösebb extremitások nélkül átcsusszantam az Újévbe, s egy parkolóban a város végén, rögtön bizniszeltem egy rakat barkács-teherkocsit a vasúthálózatom számára. Hogy mi lesz majd belőlük?
Az egyelőre titok... mert kellene némi szabadidő... is.
Újévi bringázásaim egyelőre nem számottevőek, mondhatni "nevetségesek". Az akkumulálódott fáradtságra fogom, hogy most pár napig csak pihenőtempóban robogok ide-oda a megye útjain.
Ellenben voltam versenyt nézni Etyeken, mint sajtós, bizony ám! Nem lehetett csak úgy fotózni jobbra-balra a díszletek között, hát sebtiben kiváltottam magamnak az igazolványt! S bár próbáltam magam álcázni...
... még így is sokan felismertek... (Ki ez az állat? Ő Undercover Elephant - hallottatok már róla?)
De ha már elhárult minden akadály előlem és lencsém elől...
...szakmai szememmel jól meg is vizsgáltam a fiatalságot versengés közben:
Közben lazán megemlítettem életem hűséges párjának, hogy milyen jó, hogy minden évben eljutunk Toszkánába!
Hopp, "ez" meg itt elveszett díszletmunkás... ja, nem, bocsánat... egy öregfiú igyekszik éppen az öltöző felé, csak az a mackóalsó, sportszatyor tévesztett meg...
A fenti látvány miatti nagy megrökönyödésemben majd' elszalasztottam a lányok sprintbefutóját!
11:45-kor indult a Master-2 verseny, benne az előbb látott díszletmunkással, aki nem volt más, mint az esti hiradók sztárja, mellékesen csapattársam: Fésüs "Kefe" László!
Ott nyomja középen:
Más érdekeltségem is volt az öreguraknál, hiszen Vas Peti itt (is) indult (meg hol nem...?):
Peti jött fel, mint a talajvíz (jelen esetben latyak), Kefe pedig az ellenfeleken kívül egy lassú defekttel is küzdött...
... aminek egy depózás lett a vége...
Mindenki szerelt, én meg fotóztam bőszen!
"Hatalmas elégedettség" az arcon, pedig jól megdicsértük, hogy mekkorát küzdött és nem adta fel a derbit, holmi technológiai probelmatikák miatt:
Így van, az utolsó leheletünkig küzdeni kell - versenyen mindenképp, hisz' hány alkalommal változtak már a pozíciók a vége előtt nem sokkal!
Bezzeg Vaséknál nagy volt az öröm, én pedig jó pedagógus módjára nem mutattam szélsőséges érzelmeket, nem elemeztem helyben, de kaján vigyorom elárul(hat)ja: büszke vagyok rájuk! (No és magamra - hehe!)
Ehh... miután jól megénekeltem mindenki dicsőségét, az ünnepek is elcsitultak, itt az idő, hogy belevessem magam a "rendes" kerékvágásba (nem dózerszinten - egylőre), azaz a bolti munkálatokba (is)... az edzés - mint feljebb említettem - most alacsonyabb színvonalú lesz, elébb utól kell érnem magam. Testben és lélekben!