Közte: wellness
Már-már kezdtem rosszul érezni magam, annyian reklamáltak, hogy nincs olvasnivaló... most lesz.
Hja, az igazat megvallva az utóbbi két hétben nem szaporítottam itt a szót, inkább a kilométereket az utakon. Az esemény, amiről valóban írni érdemes, úgyis előbb vagy utóbb elém sodródik... Sodródott is, mert idefútta a hóvihar!
A lényeg: a Jézuska hozott egy wellness-csomagot megfáradt idegeimnek, persze pont mikor és hova? Oda, ahol az országban napok óta kitartóan szakad a hó, megfűszerezve egy kis viharos széllel - irány Baranya!
Teljesen meghatódtam, mikor pár hete a párom megkérdezte, hogy ugye (?) viszek kerékpárt - s el kellett keserítenem, hogy nem, most nincs bicaj (igaz, akkor még nem tudtam, hogy ilyen viszonyok lesznek arrafelé). A penzumot lenyomom előtte-utána közvetlen, s így nem kell pakolni kerékpárt és a hozzá tartozó bőröndnyi kiegészítést.
El is szaladtam vasárnap délelőtt a Pilisbe. Mentem egy Fellegvárat, aztán irány a Lepence-Pilisszentlászló-Hegytető-Szentendre átjáró... ahol megint majdnem otthagytam a fogam. Józsival a boltban úgy kalkuláltuk, hogy ez az út száraz, jégmentes lesz. Hát... végül is száraznak száraz volt: szárazjeges. Olyan ordasat estem felfelé, hogy azóta is bicegek. Volt olyan része az "útnak", mikor csak a szembejövő "sáv" (nyom) volt "járható" (minden idézőjeles, igen) - így kamikázeként küldtem lefelé, s amikor jött egy autó felfelé, akkor ugrottam ki, ahogy tudtam, a szalagkorlátra, a padkára... ami szintén tükörjég volt.
Valahogy így indult, s ennél csak rosszabb lett, de azt már nem fotóztam, mert az életemmel játszottam így is:
Miután "épségben" - azaz három helyen jól összezúzva hazabotorkáltam, bevágtam magam és a családom a kocsiba: következett ugyanez a kihívás csak már négy keréken és fáradtan:
Mivel a cikk folytatódik, így ki lehet találni, hogy ezt az akadályt is vettem. A szálláson található villamosszék-imitációt már biztos nem úsztam volna meg ilyen egyszerűen...
A következő szűk 48 óra legfontosabb szereplője viszont csak most következik:
Az ágy! Hű, én még ilyen jót, ennyit nem emlékszem mikor feküdtem, mit feküdtem, aludtam! Szerintem a hétfői napon a két étkezés és egy kis falusi séta, majd egy óra pancsolás kivételével ki sem másztam belőle. S nem csak éjszaka aludtam, hanem délelőtt-délután is.... órákat. Lehet, hogy "ki volt éhezve" már a szervezetem némi lustálkodásra? Azt persze nem mondom, hogy hajde' pihenten szálltam ki belőle, mert ugye elkezdtek dolgozni a regenerálást segítő hormonok... másfél óra laza pörgetés igencsak elfért volna a nap során... vagy egy 4-5 órás gyalogtúra. De "szerencsére" az idő(járás) ezt nem engedte! (Meg említettem elébb, hogy sportszert sem hoztam magammal - tudatosan.) Passzív pihenőnap, hurrá!
Az egyetlen és legnagyobb gondot a tudományos táplálkozás megszervezése okozza az ilyen svédasztalos megmozdulásokon.
Ilyenkor mindig megállapítom, hogy:
- ami nekem a reggeli (müzli, pelyhek, gyümölcsök), az maximum csak a fogyókúrázó nőknek a köztes desszert két kontinentális fogás között
- ami nekem a vacsora (natúr zöldség, hús, tojás, sajt), az az átlagnak a reggeli
- ami az átlagnak a vacsora (főtt főételek, mindenféle mártásban, krémben, öntettel, szaftosan, megkenve, átforgatva, panírozva, ragúzva, marinádolva, paprikásan és vadasan), az nekem meg a tabu (pedig piszkosul kívánom, csak... tudjátok...)
(Természetesen tudom, hogy a hiba az én készülékemben van.)
Szóval csak nézek a zellerkrémlevesre...
És a "finom lehet" (id. Balázs Úr) társaira:
Aztán kemény küzdelemmel összegereblyézek valami szószmentes növényzetet és csutakolok hozzá hústartalmúnak látszó húsokat:
Általában azért jóllakom, de kutya kemény melót kaptam...
A pohárkrém tőszomszédságában megtalálom a gyümölcsös kosarat is... oké, tudom a fruktóz, korunk és szervezetünk nagy ellensége, de hát ki tud ellenállni egy kis szőlőnek, banánnak, ananásznak... jó, majd vizsgálom a bennük lévő fruktóz-glükóz arányát, nehogy túllépjem azt a napi keretet, amit a máj még fel tud dolgozni...
(Ja, igen - a bringázás után két tányér zöldbabfőzeléket ettem - eléggé elítélhető módon, nem gondoskodtam a szénhidrát fel/visszatöltésről közvetlen a sport befejeztével. Akasztják a hóhért.)
A vacsora után alvás, majd megint evés - végül is a wellness-napok arról szólnak, hogy miként lehet kihúzni két rettenet nagy zabálás között...
No, ez egy kontinentális reggeli szett - rántotta, szalonna, bundás kenyér, meg egy jó pont a magos kenyérkéért :
Én meg mehettem felfedező körútra, hogy megtaláljam a müzlis sarkot. Meglett!
Jól eldugva, de volt itt minden, még finomra őrölt zabpehely is kérem szépen! Hmmm... elsőre ez lett az eredmény:
Annyira kapós volt a termék, hogy elfogyott a kávébab a masinából - szóltam, s hamar pótolták is, de addig is kellett valami feketeleves...
Karnyújtásnyira találtam ezt a berendezést:
Akár hat hatalmas (szerintem vagy 1.5-2l űrtartalmú) kávés kancsót is melegen tart egyszerre - kellene egy ilyen szerkentyű a boltba is!
Elhúztak a felhők - szereztem még joghurtot is (natúrt), teljes a reggelizőkészletem:
798 adag müzli elfogyasztása után annyi erőm volt (még vagy már csak), hogy megnézzem a lovakat. Szia Te Ló!
Majd irány az ágy. Aztán egy kis alvás, egy kis olvasás, fekvés, alvás... s midőn sötétedni kezdett, észrevettem, hogy még nem wellnesseltem meg magam. Gyerünk a Fürdőházba!
Egyből bevágtam magam a legmelegebb helyiségbe:
Lenyomtam egy kezdőknek való 2x10' VO2Max 150C hőmérséklet, 200% páratartalom (szerintem egyik műszer sem működött, mert stabilan 80C, és 20% volt az állásuk), R:15' könnyű séta, 20l hideg zuhany, üldögélés és langyos vizes pancsi - edzést.
Közben beszédbe elegyedtem egy kortárs anyukával. Hát... a szaunázás alapjaiból kiindulva - esküszöm nem több, mint 10 mondat után (jelzem: én csak hallgattam) - eljutott(unk) az összeesküvés elmélet(ek)hez... aztán mennie kellett, így félbe maradt az okosodásom... Hehe, rötyögtem magamban, ilyen van a boltban is, ezért kár kétszáz kilométert utaznom... s még a klímát is tudom biztosítani, ha leveszem a fűtéscsövekről a szigetelést... No, sebaj, úgy látszik ez a trend mostanság, én meg keveset vagyok emberek között...
Még próbálkoztam egy röpke infraszaunázással is, de az 54-55 fok nem volt kielégítő. Eddig meg a normál finn-szaunát nem bírtam. Ki érti ezt?
Amíg a négy fal közt dekkoltam, jól megváltozott az idő. Esett valami, de nem maradt meg, aztán pedig el kezdett olvadni, s közben hol szemerkélt, hol elállt, és talán egy kis szárító szél is lengedezett.
Ebből az következett, hogy ma - azaz kedd - reggel, mint állat tapostam a gázt, hogy a 85 lóerő hazarepítsen, s megint a jó öreg crosser nyergébe pattanhassak...
Dél után nem sokkal már Máriahalom felé kaszáltam az iszonyatos szembeszélben.
Ha Úny felől érkezünk, akkor jobb kéz felé tekintve megleshetjük a legkeményebb hardcore testépítő szabadtéri műhelyét - vasrudak, betonsúlytárcsák a löszfal tövében:
Somodorpuszta felé már igencsak recsegtem... pedig nem volt hideg... hmmm... lehet, hogy a zúzódások miatti beszűkült mozgásterjedelmem erőszakos növelésére tett edzésjellegű kísérletemnek most lesz vége?
Elhagytam kedvenc gépállomásomat is...
Aztán Szomoron a hátszélbe fordulva hirtelen minden szép lett, s még előkerült egy kókuszos-csokis-magoskenyér szendvics is!
Tudom, hogy innen még majd' 40 kilométer van hazáig... vagy nem? Amíg odavoltam délen, addig itt lezajlott egy földtörténeti korszakváltás?
Segítség, mi történt? Ez a tábla nekem új!