Munkamorál
Eddig azt hittem, hogy ebben még jó vagyok...
Álláshirdetésekben lehet néha látni a "work ethic" kifejezést, főleg olyan munkáknál, ahol nagy az esély az "elhajlásra"... azaz a munkaeszköz, munkadarab, szerszám, kolléga tartozékainak önkényes hazavitelére, esetleg egy kis "kapun belüli munkanélküliségre" (bár az nem pontosan ezt takarja). A boltban - fogjuk rá - tűrhetően, a sportban pedig igen-igen komolyan vettem magam - eddig. Tervszerű mozgás közben nincs megállás, nincs "szósöl", nincs "hepaj", "buláj" - edzés van, na! Kevés az idő(nk), okosan és ügyesen kell azt kihasználni. Micsoda károkat okoz(hat) egy 10-15... 30... 45 perces megállás... oda a sok fáintos élettani hatás! S most megtörni látszom...
A hétvégén szerveztem egy jó kis családi gyalogtúrát a Gerecse térségébe, s hazafelé átugrottunk a Vértes elé is. Egy kis múzeum, egy kis cukrászda. Persze nem nekem, hiszen kerékpármentes nap lévén nincs nasizás! Csákváron, a helyi nevezetességben azért ittam egy igen kellemetes caffé latte-t, s csorgattam - mit csorgattam... patakokban folyt a szám széléről - a nyálam, hogy milyen fagylaltkreációk, sütikék, pohárkrémek sorakoznak a hűtőpultban tíz centire az orromtól (számtól). Meg is fogadtam, hogy a hetemet úgy fogom szervezni, hogy postafordultával be is esek ide, és rendhagyó sportmozgásos tevékenység keretében (azaz megállok) kieszem őket a készleteikből, kávézok, reggelizek, sziesztázok, mit tudom én... Erre kiválónak tűnt, a mai - csütörtöki - nap. Hétfő-kedd-szerda szervezkedéssel, útvonaltervezés, kalóriaszámlálás az útra, az ott fogyasztandók kitalálása /2 vagy 3 gombóc fagyi, somlóis pohárkrém vagy valami mákos süti, eszpresszó, kapucsínó vagy tejeskávé/, kerékpárgenerál, időjárás megfigyelés telt.
A többiek már-már sokkot is kaptak a cukrászda link - térkép link folyamatos mutogatásától.
Este gondosan bekészítettem az úti tápokat - két töltött magos zsömle és egy sportcsokis rozskenyér szendvics.
Hihetetlen, hogy milyen bitang nehéz adalékanyag- és cukormentes kenyeret (!) beszerezni. Azért néha sikerül. Aztán meg elcseszerintem a csokival, mi?
Szándékosan (egy kicsit) alulkalórizáltam magam, hogy "jusson hely" az extráknak is! 4 órányi élelmet vittem a legalább öt órás tekerésre.
Ébredés után szélsebes reggeli, s szokásom szerint, hajnalok hajnalán ki is vágódtam a négysávosra - enyém a pálya!
Láncom, fogaskoszorúm, csizmám sarkantyúja csillog-villog. Mert Balázs Úr erélyesen rám szólt tegnap délután, hogy ideje lenne megpucolnom a hajtást - hát tényleg ideje volt, de van az a lustaság...
Bestiális szembeszélben, lassan de biztosan haladok... Biatorbágy után, szántóföldek mentén...
... csak nyomulok előre - látóterembe kerül a Vértes előtere:
Szárliget, majd Szár következik - s rám mosolyog a szerencse: megtalálom a nemrég elkészült kisvasúti emlékhelyet:
Tudtátok, hogy itt is volt kisvasút?
Miután kiemlékeztem magam, jött egy kis nyomatás a Vértes körül - először a "rugógyári utat" vettem célba:
Itt konkrétan útról alig beszélhetünk - minősége nincs, de ez az egyetlen lehetőség, hogy kikerüljem a várost és átjussak a Környe-Kőhányás-Csákvár viszonylatra.
Egy kevésbé szaggatott szakaszon megettem a második hamburgerem... akarom mondani "tofifis zsömlémet", hiszen már két óra menetidő felett jártam.
Kőhányás felé végeztem egy kis erőfejlesztést, az órára pillantva realizáltam, hogy mostanság nyit a cuki, iparkodnom kell!
Képzeljétek ebben az épületben töltötte egyletünk pár tagja az "Első Hivatalos Meditech Sport Club Edzőtábor"-t 1998 tavaszán:
Tudnék mesélni... szerintem azóta egyszer kiglancolták... talán... bár akkor is hasonlóan nézett ki... vizes falak, omló vakolat...
A tetőzés után robogás Csákvár felé:
Hogy pontban a tervezett etetési időpontban...
... továbbmenjek...
Mi van?
Megálltam - nem álltam meg!
Fönt a hegyekben kezdtem érezni, hogy ma jól megy a bringa - nem kellene megszakítani a sportot. Lehet, hogy a végre rám szakadt hátszél tette, lehet, hogy nem. S ha megállok, hogy fogok újraindulni. Biztos, hogy beállnak majd a lábaim - nem kell hozzá sok idő. Megállni. Ugyan már? Holmi nyalánkságok miatt. És ezek a nyalánkságok tényleg annyira hiányoznak nekem? Mi lesz jobb attól, ha magamba tolok párszáz kalóriát... Hmmm? Nem kellett sok idő hozzá, hogy a rettenetes lejtőzés alatt újratervezzem az életem és elhessegessem a napok óta dédelgetett cukrászdás terveimet. Ehhh... biztos bukok pár "rajongót", mert nem lesz "edzés közben nassolós-kávézós" képsorozat rólam (Hiányzik amúgy valakinek?), de egye fene! Nem a dőzsölés az első! Hanem a mocorgás!
Újratervez, nem áll meg, jobbra el Lovasberény felé. Sütizés lesz - esetleg az "átmeneti időszakban" (Szeptember vége - november eleje között, bár rám akkor sem jellemző ez.) vagy majd nyugdíjaskoromban! (Szerintem a nyugdíjaskor sem lesz rám jellemző, de ez egy másik témakör.)
Pedig ilyen precízen kikalkuláltam ám a menetidőt, hogy pontban a 3 óra hajtás után töltekezzem majd fel - majd... majd máskor.
Cserébe magamba hajítottam két mikro-marcipánt a húsvéti maradékból:
A következő pár kilométerre elég lesz, aztán meg úgyis ott van az eddig fel nem használt sportcsokis szendvics! Az mindenen átjuttat majd!
Most inkább gyönyörködöm a Lovasberényi-hát szépségeiben:
Egyszer sárga...
Egyszer zöld...
Lelkem megnyugodott - nem vétettem az elveim ellen, a bringa csak repül (vele együtt én is), kemény vagyok, mint a vídia.
A szuper-szendvics ideje is elérkezett (korgó gyomor jelezte) - az alcsúti platánsor alatt tökéletes volt az időzítés a fogyasztásra:
Annyi energia szabadult fel bennem - egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt az utolsó pillanatbéli tápolástól, hogy szétszaggattam az etyeki dombokat!
S az utolsó meredély tetején elém tárultak az Iharos vonulatai:
Majd a Budai-hegység kerül elő:
Hamarosan otthon vagyok. Percek alatt készítek egy remek (jó, nem olyan frankó, mint a csákvári) tejeskávét, hogy könnyebben induljon a regenerálódás:
Most aztán lehet pfujolni vagy épp röhögni, hogy mekkora balek, mazochista, önsanyargató, "nem tudja élvezni az életet ember" ez mán'!
Dehogynem tudja. Ő már csak tudja!