ReHab Maraton
Most, hogy "kiszedegették" (így mondták a kórházban) a varratokat, ott folytatom, ahol abbahagytam a múlt héten:
Köszönöm, köszönöm és köszönöm - a megszámlálhatatlan jókívánságot, kedves gondolatot, törődést, amit ebben a pár napban kaptam. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyien gondoltok rám!
És ez itt fent, egy friss fotó, bizony!
Cserébe megírom javulásom - kopp-kopp-kopp - történetét. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem igaz, amit a címben írtam - nem maraton, hanem xco van, mert "elég jó" ütemben zuhannak le rólam a sebek, s más téren is szépen haladok előre.
Egy hete ugye még Egerben roboráltak, folyékonyan:
És szilárdan...
Érdekes reggeli volt ez. Az abonett gluténmentességében nem voltam biztos, a kiwit nem tudtam felbontani célszerszám híján, így maradt a 3 szelet pritaminos felvágott, egy negyed paprika és a tegnap estéről maradt fél tubus májkrém.
Még szerencse, hogy párom vételezett nekem pár tonna csokis joghurtot és krémtúró specialitásokat - a kettészakadt szájszerkezetemmel nem igazán tudtam rágni, a folyékony, krémes termékek viszont jól csúsztak.
Az ebéd frankó volt: zöldségleves, paradicsomszósz benne egy gigászi csirkemellel:
Kedden jött Krisztián és hazafuvarozott. Másnap mentem is dolgozni - bár a háziorvos néni nem hitte el, pedig de! Aztán pedig az "illetékes" kórházba kötözés(ek)re... Azért azt megjegyzem, hogy itt a nagyvárosban már nem volt olyan kellemes a légkör... hát nem...
A boltban számba vettem a károkat, szerencsére az anyagi rész nem volt jelentős.
Egy sisak:
Némi vérveszteség a fékkarra, kormányra kenve:
Minerál vagyok nem DOT-os!
A hátsó felnit kellett még kiegyengetnem egy fiók segítségével, "oszt" ennyi.
Este meg már mentem is görgőzni, mert nem a passzív pihengetés (micsoda?) meg a jegelés a nyerő, hanem az óvatos (sport)mozgolódás!
Az első feladat a bal térd meghajlítása volt, jelentem a kényszerpályák (esélye sem volt másra) miatt egyből sikerült is! Jobb láb lenyom, bal meg átfordul, mert muszáj neki, nem?!
Fúúú, most jöttem rá, milyen jó ez a görgőzés - ha van pulzus, pedálfordulat és teljesítmény, akkor már egész jól el lehet vele játszani.
Persze, azért nem cserélném fel a januári-februári -10 fokban való hegyoldali erőfejlesztésekkel, de alternatívának akár még jó is lehet.
Hogy igazán jó legyen a kedvem, illetve kedvünk a boltban, Heiszer Zsolti bá'-tól kaptunk egy csodálatos kávézós szettet:
Elektromos kotyogós (mert gáz nincs, csak néha), illetve negyedkiló Illy kávé! Ettől kezdve életünk csupa MOKA és kacagás!
Csütörtök este eljött az ideje az első szabadtéri sportnak - felcsörlőztem a "Szanatóriumba": Normafa, juhéééjjj!
Oké, elég pianó volt a sebesség, de sötétedés előtt feljutottam, sőt még le is. Egyben! Ballonos gumik, alacsony nyomás, teleszkóp kinyitva - ez kellett a kényelemhez.
De nem sokáig, mert vasárnap hajnalban már egy következő teszten vettem részt, melyhez - a biztonság kedvéért, ha menteni kell, legyen ott egy felnőtt... na jó, meg a társaság miatt is - elhívtam "A" Mátét is, aki a látszat ellenére nem púp a hátamon:
Országútizás, dimbi-dombi. Azt hittem, hogy le fog majd szakadni a bordám, könyököm, de nem! Olyannyira komfortos volt a 8 bar-os gumikon, a viszonylag jó minőségű aszfalton repeszteni, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy még nem vagyok 100%-osan ép.
Ezek szerint nem csak ép testben lehet ép lélek...
Néha lobogtam is egy kicsit... de csak úgy, kikapcsolódás(tehát nem pihenés)képpen.
De leginkább húztam neki, mert mégiscsak eddzünk, vagy miafene?!
A képeken nem igazán látszik, de "A" Máté mindig eszik... fel-le-kanyarban-egyenesben... El is határoztam, hogy gonoszkodni fogok vele - ehhez felvettem a korrekt sportpedagógusi fizimiskámat:
És megköveteltem, hogy 230-240wattot tartva számolja ki a 65grammos kókusz szeletben található energiamennyiséget, a makro tápanyagok szintjére lebontva. Szegény, most ott olvasgatja az apróbetűs részt és közben kalkulál:
Addig én ettem, mert nekem mindent lehet - szaloncukor júniusban? Hogyne!
Később engedélyeztem egy kis nyugodalmat, tájnézegetést...
Lelkiekben felkészülést a hátralévő feladatokra...
Mely állt a Tarján-Gyermely...
És a Gyermely-Szomor közti falak lendületes megmászásából!
Óóóh, hát megy ez kérem szépen, mint a karikacsapás!
Teljesen őszintén, igazán jól esett végre (nagyjából) normálisan mozogni, "visszamenni" (nem esni) a megszokott közegbe.
Mint előljáróban említettem, ma reggel kiszedték azt a pár centi damilt a könyökömből, kaptam egy kis harisnyát, aztán két nap múlva (elvileg) azt is ledobhatom magamról.
Itt tartok. Majd még jelentkezem, oké?