Rémlik, mintha látnám - Vértes Maraton 2013
Ez a verseny tetszik. Tetszett tavaly jó időben és tetszett idén is közepes-változatos dagonyában. Hogy a képen nem "úgy" festek?
Megmagyarázom: a végeredmény, az segített elviselni a tipikusan versenynapra érkező rossz időt és annak hozományait. Mert egész héten mindenki, aki érdekelt volt körülöttem az ügyben, arról értekezett, hogy esni fog-nem fog esni. Részemről meg: És, ha esik-nem esik? Mindkét esetben ki lehet purcanni... Csak ki kell hajtanom magam!
És akkor...
Igen, bejött a számítás - a negatív irányba. Az időképet hajnali 5-től kísértem figyelemmel, 20 perces mintavételezéssel. Óbarok magasságában konstans csapadékhullás volt... Az autópályán odafelé egy helyen elég komoly vízfüggönyön kellett áthaladni. Annyira, hogy már majdnem elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha... aztán ezt a lehetőséget meghagytam másoknak.
A füves parkolóban elfoglaltam egy olyan helyet, ahonnan még talán lesz esélyem kikorcsolyázni a nap végén, ha sártengerré válik a felszín. Rajtszámot és a pompás csomagot (benne zokni, gél, ebédjegy) kedves családom átvette, én pedig nekiálltam felkészülni. Ez elsősorban gumicseréből állt. No - gondoltam, hogy ez lesz itt a reklám (első) helye -, végre bevethetem a frissen eszközölt Maxxis Beaver 29x2.00 méretű sárgumi szettemet!
A szimpatikus mintázat és a megfelelően keskeny/de mégis "ballonos" sárgumi profil jót tett a lelkemnek a váz szűkös sárférőhelyének kibővítése által:
Ez már pont elég nekem a legnagyobb dagonyában is. S döntésem a külsőcsere mellett, nagyon-nagyon jónak bizonyult!
A rajtig hátralévő fél órát tekerés helyett bemelegítőkrémezéssel és relaxációs gyakorlatokkal töltöttem a gépkocsi belterének kellemetes klímájában.
Közben az eső elállt, de a köd-pára kombó megmaradt. A hegyvonulat tetejét konkrétan nem lehetett látni. Emiatt - s ez egy utalás a cikk címére - szemüvegmentes indulásra és versenyzésre készültem. Sár, párásodás, hova tegyem... ezek azok a problémák, melyek biztosan nem hiányoztak erre a délelőttre. Cserébe bele kellett kalkulálnom a bicajozásba, hogy dioptria nélkül nagyjából 10-15 centiméterrel magasabban érzem magam a kerékpár nyergében (Ennek mi a magyarázata, tudja valaki?), valamint egyszerűen nem látok. De "majd meglátjuk" mondogattam magamban (Meg még mondogattam sokat a következő 3 órában...).
Időben elhelyezkedtem a rajtban, így ni:
A sporttársak meg csak egyre gyűltek, a szélrózsa minden irányából, így nemsokára a harmadik sorban találtam magam - ott virítok ám, kukucs!
Gyorsan fel is állítottam pár megvalósítandó célt a verseny idejére:
- a női mezőnyben minimum dobogósnak lenni, esetleg féltávtól már előrébb kerekezni...
- nem eltörni a vázat, ha esek, nem elszakítani a láncot, ha majd felkapja a sár miatt...
- nem eléhezni és megfagyni - ez nagyon megy nekem, ha kicsit is nedves/hűvös az idő - emiatt egy kazal gélt pakoltam a zsebeimbe és mellényt húztam, de jó volt!
És kérem tisztelettel, sikerült mindent megvalósítani!
De azért nem volt egy könnyű menet. A rajt után meg kellett küzdeni a leengedett sorompó miatt a villaparkból való kijutással. Utána az elhúzott élbolyra történő esetleges felzárkózással. Hát, volt élboly... nagyon komoly: Szilárd, BuZsó... meg komoly: Master 1-2 vegyület élgárda... volt munkám rendesen.
Az első kört a hetedik (de jó, kezdődik - gondoltam) helyen zártam, Fuchs Zoli mögött, aki hihetetlen érdekes stílusban gyepálta a bringáját, miközben haladt is. Aztán egyszer csak szólt, hogy neki ez sok. Akkor odébbálltam. Pedig már épp mondtam is neki, hogy rossz nézni, annyira nyomja. Megkaptam a második kulacsomat, géleztem - igazi homeosztatikus állapotban robogtam.
Egy kicsit azért féltem, hogy az Ördög Dani, Farkas Zsolt, Bokros Manassé brigád hátbaver, mert ők igen jól lejtőznek (és felfelé is mennek, nem mellékesen), én meg elég gyatrán balettozom (ez volt nálam a lejtőzés szinonimája máma). Aztán nem vertek hátba. Van egy gyanúm, hogy a könnyelműen fent hagyott Race King, Racing Ralph és egyéb gyors gumik mégse jelentettek előnyt a friss tükörsárral fedett bakhátas lejtőkön és a sokszor gyökerekkel tarkított meredélyeken. Bezzeg az én gumim! Mert én nem nagyon voltam ura a helyzetnek, de a Beaver-ek megmentettek. Felfelé, mint a fogaskerék, lefelé meg... a sebesen közlek... akarom mondani közeledő fatörzsek előtt/elől 10 centivel azért mindig el tudtam kanyarodni.
A második kör hosszú, lankás mászásán került a látó(?)terembe Sersli Sanyi, aki idén nagyon megy. Sőt, még annál is jobban. Kőkemény munkát végeztem, hogy felérjek rá (volt vagy fél óra), s utána tartsam, vagy inkább szokjam a dinamikáját. Néha ő ment elől, néha én, de nem tudtunk dűlőre jutni. Közben el is kezdett fájni mindkét lábam a szokatlan nyomatástól - más tempóját felvenni... nincs értelme, de nem lehet hagyni elmenni...
Sanyi annyira nyomta, hogy egyszer egy lejtőn eltűnt. A célban később kiderült, hogy túlgurult egy jobbos hajtűkanyaron. Ohh, milyen jó, hogy szemüveg híján csigatempóval "zúztam" lefelé?! Minden jelölést könnyedén észrevettem! De a lejtők... egyszerűen nem mentek. Talán másoknak sem, mert nem ért utol senki. Nem gondoltam volna, hogy amennyit ügyetlenkedtem (különböző belefúródó mutatványok az erdőben található változatos tereptárgyakba) nem aláz le a fél mezőny.
Hamarosan egy másik Sanyi mögött nyomultam. Reznik úr éppen valami orbitális esés után, vérző orral, félig-meddig működő kerékpárral "tolta". Azért nem totyogott. Próbált beszélgetni velem, de mivel épp az előző Sanyi okozta izomfájdalmakat próbáltam menet közben kiheverni - és ehhez teljes lelki (ha már a testi nem volt lehetséges) nyugalomra volt szükségem -, nem nagyon volt közlendőm számára. Remélem nem bántottam meg, mikor mogorván megjegyeztem: nincs kedvem beszélni. Jó, annyit azért kommunikáltam, hogy kibogoztuk - egy pályabiztosító kolléga segítségével, mert nem voltunk biztosak benne -, hogy a harmadik-negyedik helyen megyünk. Hmmm... negyedik... hmmm... harmadik? Ezek szerint egyrészt: még valaki eltűnt a köderdőben... (Mert negyedik-ötödiknek kellene lennünk.) Másrészt: nem, na nem... és erre....
Egyszer csak ő is "behúzta a féket" - mondta, hogy ez neki sok. Nem igazán értettem, mert én meg magamról éreztem úgy, hogy nem haladok. Pulzusom vagy 10 ütéssel volt alacsonyabb a két héttel ezelőttinél (ezt még diagnosztizálnom kell: krónikus fáradtság, akut fáradtság, klimatikus hatás, egyéb), nem igazán tudtam a terv szerint kihajtani magam. És mégis haladt a bringa? Igen, haladt - furcsa mód, az utolsó fél órára egész jól regenerálódtam. Igaz, a tervemnek megfelelően magamba tömtem már öt gélt és két kulacs + egy pohár folyadékot. Hatott! A bicaj meg még nem esett szét, pedig hangja (zaja) volt becsületesen. Valami mindig surrogott, zörgött, kopogott, csörgött.
Próbáltam emlékezni... mennyi lehet még hátra? A pálya nem egyezett meg teljesen a tavalyival, de kellően kemény volt. Számítottam még egy-két mászásra, de...
Majd három órányi menet után a villapark kerítésénél találtam magam... Nohát, vége lesz? Még egy bokor... árokugrás és aszfalt, és célegyenes, és befutó, és bemondtak, igen!
Tényleg harmadik lettem. Ennyire örültem:
Majd egyre jobban, mert bizonyossá vált, hogy tényleg és nagyon dobogós vagyok! Összetettben, Master1-ben, mindenhogy, mindenképpen! Ihaj-csuhaj!
2x1/3 Túró Rudi utánzata bekapás után (verseny után tíz másodperccel még engedélyezett az ilyen jellegű nyalánkságok testembe vitele) be is álltam meggondolatlanul az egyslagos sor végére:
Fürdés, nyújtás, étkezés, jajj elmaradt - de csak majdnem. Bringámat kedves családom átvette vonszolásra (amíg egy fél órát ott álldogáltam, negyven centit haladtam a víz irányába), én meg elmentem zuhanyozni - átöltözni - pár falatot bekapni.
Jut eszembe evés - csak, hogy mára is jusson egy mókás röpke történet: A célban a lányok, akiktől a Rudi maradványokat zsákmányoltam, kínáltak nápolyival, (szőlő?)cukorral is. Mondtam: köszönöm, nem szabad, "tiltja a vallásom", viszont hamarosan megeszem két répát! Erre a reakció: Te vegetáriánus vagy? Logikus nem?
Sikeresen túltettem ám magam az "erőpróbán" és kifürödve, csinosan, illatosan, illetve a bringamosást elvégezve, tartottam egy gyors egyleti fogadóórát:
És - nem utolsó sorban - remek, ugyan kissé deviáns haveri körben vártam az eredményhirdetést:
Hogy nem sikerült a befutó óta (másfél órája) leülnöm? Hja, kérem - (hogy) bírom én az álldogálást, jövés-menést! Tegnap este 7-kor még a boltban, holnap reggel 10-től ugyanott! Közben versenyzünk egy kicsit, mert az is belefér...
Illusztris álldogálás után, illusztris dobogó következett, egy csöppet meg is illetődtem:
Serleglobogtatás:
Ezt is megértem! Emberek - micsoda társaság már! Azannya! El kell, hogy áruljak valamit: természetesen csodák nincsenek. A bő negyedórás hátrányom azért megvolt a fiúkhoz képest, tehát szó sincs részemről az első ligába lépésről, de... de azért egyre jobban úgy tűnik, hogy valamit csak sikerült fejlődni. Jó lesz ez motivációnak a következő télre. Már arra készülök.
És, ami tavaly nem jött össze - mert mindig csak hetedik lettem - idén sikerült! Abszolút harmadik.
Borítéklobogtatás:
Ezek után nem maradt más hátra, mint... leülni végre. (Bár az ember szívesen álldogálna akár tovább is azon az emelvényen.)
Kibővült illusztris asztaltársaságban ropogtathattam a mágikus répákat, megspékelve egy kis "szetten kívüli", de sajnos nagyon finom repipogácsával (összesen 8db, de kisméretűt választottam és fogyasztottam - bevallom őszintén).
A kávé is az enyém - ez volt mára a wellness. Sajnos az élményfürdőre már nem jutott energia és idő, valahogy még haza is kellett közlekedtetnem magam.
Szummázva a napot: Nagyon jól éreztem magam! Köszönet a szervezőknek, hogy már harmadik éve elkészítik ezt a rendezvényt, "egyszerű" de maradandó élményt szerezve ezzel sok-sok sporttársnak, családtagnak (mert gyerekverseny is volt...)! Köszönet a családnak, hogy kitartóan viselik (Sőt, támogatják!) sportos viselkedésem. Köszönet a biztatóknak a biztatásért! Természetesen nem maradhat ki a köszönet Balázs "Probike" Úr-nak, hogy intézett egy kis MAXXIS sárkülsőt (nem mellékesen országúti tekerészéseimet 100%-ban azokon végzem), mentolos-koffeines XENOFIT gélt, használható SCOTT 29er karbon kerékpárt, sportolásra alkalmas alkatrészekkel - ezen termékek nélkül nem így éltem volna túl/meg ezt a napot. (Jó, reklámszagú lett a hála? Remélem is!)
Jövő szombaton Bakonyerdő Maraton! Pihenés-regenerálás-ülés-fekvés-alvás - ez lebeg a szemeim előtt.