Salzkammergut Trophy 2012

Avagy az "A+ táv, váltó nélkül, kipipálva - Czincz Gergő megoldása...

Ez az ember hihetetlen! Á, ilyen biztos nincs... nem, nem lehet... ha a szövegnek nem hinnénk, ott vannak a képek!

Czincz Gergő a Meditech Sport Club-ból, kis hazánkból egyedüliként és először teljesítette a Salzkammergut Trophy extrém (A) távját, váltó (és teleszkóp) nélküli kerékpárjával!

Minden elismerésünk!

 

Jöjjön a beszámoló:

Sok 1000 Km, sok 100 óra. Röviden így lehet összefoglalni az elmúlt bő félév eseményeit, mialatt azon fáradoztam, hogy felkészüljek az év legnehezebb napjára: „A” versenyre. Februárban megvolt a szállás, kicsivel később a nevezési listán is a „fizetve” felirat villogott a nevem mellett. Teljesítettem már Salzkammergut Trophy-t két évvel ezelőtt, sikeresen, hosszútávon. Tehát idén valami másban törtem a fejem. Valami olyat szerettem volna, ami még nem volt.

 

211,3Km, 7045m szint, 11db hegy, 16óra szintidő. Ezek voltak idén a paraméterek. Valamint az előre fel nem jegyezhető változók: maximum 14 fok, magasabb pontokon 7. Eső, 8-9 órán át.

A fentiek tudatában készülődtem szombat hajnalban fél3kor a közeledő 5órai rajtra.

20darab gél, fele sima, fele koffeines. Esőkabát! Némi szerszám, telefon, pótbelső a bringán, kész!

Reggel fél4kor még nem esett az eső. Azért a 10 fok adott, úgyhogy térdmelegítő és hosszú aláöltözet a mez alatt alapvető.

Egyedi rajtszám, mert itt ilyen is van! Nem mellesleg szolid utalás arra, hogy mi is történik majd ezen a jeles napon.

A hosszú táv 5: 00-kor rajtol Bad Goisern főteréről. Majdnem 600-an reméltük, hogy beérünk este 9óra előtt.

Rajt után az eleje kilő, mintha a sarki abc nyitásához igyekeznének. A várt gyors leszakadásom elmarad, az első 2km-t sikerül elvákumolni a bollyal. Majd ballra fordulunk, és jön a nap első hegymenete a Raschberg 1380m-es csúcsára. A váltók recsegnek, az emberek lihegnek, hideg van, és még nem teljesen világos. Eközben én megkezdem a napi tornagyakorlatomat. Elképesztő jó érzés 18%-os mászás közepette tömegével lehagyni az embereket, főleg hogy szinte mindenkinek van egy- két kedves szava hozzám. Pusztán csak gratulálnak, nem hiszik el, hogy így is lehet.

Pont a hegy tetején utolér a Tatanka Team 4 fős különítménye, kicsit megyünk egy közegben, majd lefelé Ők el, én meg a szokásos nyugalomban (vagyis lassan) utánuk. A Hütteneckalm-hoz eseménytelenül nyomatom felfelé, de azért jó, hogy vége van. Jön a nap első jelentős lejtőzése, a kellően sáros, gyökeres, köves, egynyomos ösvény, amihez a nap folyamán még egyszer lesz majd szerencsém.

Leérve a hegyről kis sík pörgetés következik, ami közben utolér Németh Gábor, váltunk pár szót, és megy is tovább. A következő mászáson megyünk kicsit együtt, majd jön a lefelé, többet nem találkozunk.

70Km elteltével megjön a holtpont. 20%-os mászás kezdődik, és nem esik jól. Ennek fele sem tréfa! Pedig eddig minden sínen: 50 percenként nyelek egy gélt, óránként iszok egy teli kulacs izotóniás löttyöt, és az elmúlt 3 frissítőn is megeszegettem 3 lekváros sütit. Úgyhogy leszállok, előkapok egy gabona szeletet, és amíg megeszem, addig tolom a bringát. 3 perc volt ez kb., de pont elég ahhoz, hogy visszaülve zökkenőmentesen nyomassam tovább.

A hegy tetején bekapcsolódnak a „B” táv versenyzői egy rövid szakaszon. Egy pillanatig azt hiszem, hogy máris itt vagyok a második Ewige Wand-nál, de aztán helyre áll a rend, és minket, hosszúsokat leterelnek a hegyről, hogy aztán újra felérhessünk majd ugyanide, egy másik- sokkal nehezebb és hosszabb- úton.

Lefelé jön a nap második nagyon kemény lejtmenete. Itt 30 méterenként mentők, meg kell mondjam, két éve, szárazon sem mentem le itt. Most, hogy sáros, eszembe sem jutott, még megpróbálni sem. Idén, sikerűt új cipőre szert tennem, úgyhogy már nem országúti talppal kellett botorkálnom, nagyon ügyesen gyalogoltam leJ!

82Km, jön a lépcsős hegy. Az első foka tolós, szerintem itt még a győztes is tolta, olyan meredek. A többi tekerhető. Sok izgalmat nem tartogatott, csak nyomni kellett, és eszegetni közben. Szép lassan felpedálozok a tetejére, vagyis újra Hütteneckalm, 1250m.

95Km, elkezd esni az eső. Nem nagyon, de tanulva a tapasztalatokból egyből felkapom az esőkabátot. 2éve ugyanis majdnem megfagytunk a hirtelen jött felhőszakadásban, most pedig már előtte is hideg volt, nem akartam tudni, milyen esőben lejtőzni még ezek után 10 fokban. Szóval most már tényleg újra Ewige Wand, és lent is vagyok a Halstatti tó partján.

Jön kettő nem túl nehéz hegymenet. Az első igazán könnyű, és lendületes, de azért érdemel említést, mert itt nagyon sok egyéb távos versenyzővel megyek együtt, és ez nagyon sok lendületet ad. Ha tömegben tekersz, ráadásul gyorsabb vagy, ezt pedig elismerő szavak, hangos buzdítások kísérik, az remek érzés ám!

A második hegy kicsit hosszabb, nehezebb, de megvan. 950m-en vagyok ekkor. Elindulunk lefelé (de erre csak az A és B táv, mert annyira technikás), először semmi extra. Majd kb. 1km alatt elejtünk 250m szintet. Vagyis megjöttünk a nap harmadik igazán kemény lejtmenetéhez. Tolás, gondolkodás nélkül.

 

 

127Km, tópart, frissítő:

Megkezdődik a koffeinbetöltés és eszegetem a lekváros sütit, ami nagy kedvencem lett a nap folyamán.

Következik a tókerülés. 23Km „sík”! 32X22-vel mindenképpen sík. Ettől a résztől nagyon tartottam. Úgy voltam vele, hogy aki eddig nem is, itt biztosan megelőz majd úgy, hogy soha többé nem érem utol. Nos, végül a dolog úgy esett, hogy senki nem előzött meg, csak én 3 embert. Hogy lehet ez? Kb., 23Km/h 110-es fordulat körül. Tényleg nem értem…

150Km-nél, a Salzberg megmászása: 3Km, 600m szint. Már fél évre előre biztosan tudtam, hogy itt tolni fogomJÁtlag 20, helyenként 36%. Megtoltam 1 óra alatt, szódával elmegy!

Lejtmenet után megkezdődik a nap legnagyobb hegyének, az 1500m magas Roßalm-nak a megmászása. Na, ez kemény volt! Egyben 650m szint. Nyomattam ülve, majd állva, aztán nem volt más, maradt a harmadik sebesség: tolva. De csak az utolsó két kanyart, pár száz métert, megvan!

Eseménytelen fennsík után hosszú lejtmenet következett a Gosau Tóhoz. Nem emlékszem, talán itt épp nem esett.

180Km után kezdetét veszi az utolsó nagyobb hegy. Csütörtökön bejártam, gond nélkül haladtam rajta akkor. Most is megy, persze már közöm sincs a csütörtöki lendülethez. Megtekertem ezt is, de 100 métert csak tolni kellett itt is a legvégén. Már nem ment a kiállva paszírozás. A csúcsot hosszú, ebben a szakaszban már kicsit akár nehéznek is nevezhető laza talajú lefelé követi. Gond nélkül megvan.

195Km, Innen nagy hegy nincs, csak meredek, rövid mászások. Gyötörnek rendesen, de mivel van aszfaltos gurulás is így még OK.

200Km: Ettől kezdve már csak egy sáros átvezetés, Bad Goisern-i keringés valamint egy híd alól négykézláb kimászás következett. Kell ez még a végén, tudomJ!

A rajtot követő 15.óra 38. percében pörgetek be a főtérre.

 

És megvan:

 

Most már elmondhatom magamról, hogy én vagyok Magyarországon az első, aki teljesítette a Salzkammergut Trophy „A” távját egysebességes kerékpárral.

 

Fantasztikus dolog ez számomra! Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ugyan a magam módján, de azért elég rendesen tudok feszegetni bizonyos határokat a teljesítőképességem körül!

 

A tények:

 

211, 3Km

7045m szint

11db hegy

15: 38 idő

7-14 fokos hőmérséklet

8-9 óra eső

219. hely (kb. 580 induló)

33. hely (kategória: felnőtt férfi)

 

Fogyott:

 

10db gél

9db koffeines gél

1db gabona szelet

10db lekváros édes sütemény

2db mézes puszedli

2 marék sóskifli csücske

0, 5liter kóla

10 kulacs (kb.: 7liter) izotóniás ital

 

1pár fékpofa

1db racsni mechanika

 

Hatalmas köszönet:

 

Anyunak és Apunak minden segítségért, támogatásért!

Kaszanyiczki Lacinak (KLM) minden segítségért, ellátásért, kölcsönalkatrészért!

Zeke Daninak és Bálintnak a támogatásért!

Az összes barátomnak, ismerősömnek a szurkolásért, bíztatásért!

 

Akik támogatják utam:

 

Meditech SC

Probike

Adverticum

CSC- Kerékpáros és futó labor

 

Szponzoraim:

 

Nincsenek. 

 

 

Geri