Spontán Zsíros-hegy klasszik

Vasárnap reggel is igen hamar kidobott az ágy. De hát végre -3 fok, egy kis hóréteg is előkerült az éjjel, irány a terep!

A János-hegyre felfelé kellően bemelegítettem.

 

És engem is fellazítottak némileg a kelő Nap sugarai.

 

Utána bóklásztam egy kicsit a környéken, majd lesiettem a hegyről, mert fontos találkozóm volt a reptéren. Természetesen időközben meg is reggeliztem:

Ajánlom a birsalmasajtos zsemlét mindenkinek! Jól bírja a hideget és ha kellően herseg a cukortól, még energiát is ad.

Időben a helyszínre értem.

És csak vártam... és vártam...(azaz kőröztem, mert különben megfagytam volna)

...és már majdnem elindultam, mert bő öt perccel elmúlt a megbeszélt idő, amikor is:

A háttérből feltűnt Balázs Úr! Innen kezdődött az edzés fő része.

Nem volt nagy nyomatás, megbeszéltük a célzónát, s nyugodtan helyezkedtünk az erdei utakon.

A Főnök ráhangolódásképpen mutatott egy új trailt:

Majd meglátogattuk Solymár egyik kiemelkedő utcáját:

Így talán jobban látszik, hogy miért is (alulról a második tábla):

S itt jött rám ma másodszorra, aminek nem most kellett volna. Éhes lettem...

Közben meg fotóznom is... meg tekernem, meg kormányoznom és havas-jeges is volt!

Szó szerint a fülemen vettem a levegőt (mivel másutt nem tudtam, az orrom behorpadt), és könnyedén elértem a napi csúcs-intenzitást.

Fent aktív regenerálódás vette kezdetét, és újból lementünk Solymárra, hogy megkezdjük a klasszik-szerpentines mászást:

Itt vagyok én is végre, teljes terjedelmemben:

Aztán Balázs Urat udvariasan előreengedtem:

A tetőn a népek barátságának jegyében eleséget osztottam (ez a zacsi mandula, úgy néz ki, hogy igen sokáig kitart még), a Főnök még öltözködött is.

Irány a régi turistaház hűlt helye!

Illetve haza, méghozzá a lehető legsószegényebb kivitelben (ugyanis kinek van kedve bringát generálozni egy alapvetően csak havas terepezés után) - nem mondanám, hogy 100%-osan megúsztuk, de egy-két meglepő kivételtől eltekintve, tűrhető volt a sóhelyzet a mellékutakon.

Ez még a terep:

Pesthidegkút tetején jól elbúcsúztunk, mindenki nyomta hazafelé a maga módján/útján.

A Hárs-hegy oldalában végrehajtottam egy edzésértékű trainspotting-ot:

És még jól be is fröccsöztem, a farzsebemben lapuló, kellemes testhőmérsékletű löttyöt tartalmazó, gyermekásványvízes sportpalackból:

Kis örömök a nap minden szakára!

Mert ami a bringán volt:

... az ihatatlanná alakult a délelőtt során.

A maradék egy óra, igazából eseménytelenül telt, levezetés gyanánt megmásztam még két hegyet s jól elpöfögtem magamban...