Szerelem, szerelem, Szputnyik Szerelem... ezt a gépet tényleg nem hagyhattam megörökítés nélkül!
Ritka utitársunk akadt a napokban. Egy eredeti Szputnyik. Teljesen magamon kívülivé váltam, mikor megláttam. Hát pont ilyen versenybicajjal kezdtem anno 1989 környékén "kerékpáros" pályafutásom. Összesen 4 darabot fogyasztottam el, volt használt és vadiúj is a birtokomban.
A legjobb az újonan vásárolt volt... A Nagymező utcában lévő "Túra-Mobil" áruházban szereztem be. Az eljárás olyan volt, mint az autóvásárlás a csepeli Merkur-telepen: választhattam. Vázméretet nem, mert abból csak egy volt (55-56cm körüli). Vagy olyat kérek, aminek (már) görbe a váza, vagy olyat, amelyiknek nincs pedálmenet a hajtókarjában. Természetesen az utóbbit választottam, hiszen gyerekjáték volt (...) egy másik szovjet kart beszerezni, míg a vázcsere (egyből) macerásabb ügylet lett volna. 5500-ért az enyém volt, fogtam egy taxit (halálkomolyan, még arra is emlékszem, hogy egy Renault 16 volt) és szakadó esőben (a tetőtartóra feldobva) a pesti dugóban hazafuvaroztattam magam. Aztán pár nap alatt használható gépet varázsoltam belőle a konyhában, s mehettem a Csepel-Tököl-Csepel Olimpiai Ötpróba 40km-es számára (szintén szakadó esőben) repeszteni! Ihaj!
De vissza a jelenbe!
Oké, a festés az már nem a klasszikus - metálzöld, kék, sárga - eredeti, mert az idők során kapott egy erőteljes barna kalapácslakk (?) védőréteget. Kár, mert a gyári matricák olvasgatása külön élmény lett volna... No, de sebaj - a masina így is tartogatott rengeteg élményszámba menő részletet, csak győzzem - emlékekkel...!
Nem is tudom honnan kezdjem s merre tartsak. Talán előlről indulok.
Könnyített kormányszár: teljesen egyedülálló volt abban az időben a Favorit - Csepel (Sas, Maraton, Apolló) - Szputnyik szentháromságon belül. Míg a többiek nehéz, tömör darabokkal kellett, hogy küzdjenek addig én...
Bandázs az nem volt az aluminium kormányon (!)... igen aluminium... nagyjából 36cm széles (keskeny) és teljesen random görbülettel (ívnek nem nevezném)... korai "compact-ergonomic"... A fékkarok pedig alulpozícionálva, mert...
... nem, ez még a világítás:
A szigszalag borítás már utólagos fusera, de a lámpatest az még eredeti! Hátul nem volt pilács, csak elől...
Ehh, itt van a kormány vége... a fehérbakelit műanyag, melyet az idő vasfoga szépen besárgított:
Tehát a kormányt rendeltetésszerűen csak és kizárólag itt volt szabad markolászni! Ehhez kellett a fékkarokat is beállítani.
A kormánycsapágyazás fontos alkatrésze volt a lyukas bovdenvissza- és lámpatartó kombinált alátét:
Mivel a fékek - a Bicajoskönyv szerint is - a legjobb hatásfokú, központi húzású abroncs (patkó?) fékek voltak:
Bennük ott a gyár adekvát logója: Iksz-Bé-Három (ahogy Józsi olvasta, mert szerinte így "dögös", pedig Ő is tanult oroszul még az általánosban)... amúgy Há-Vé-Zé.
A kőkemény versenyjárgány nem a Szputnyik volt, hanem a Szport-Sossze (nem találom a ciril betűkészletet), mely egy kicsit könnyebb csövekből, 2x5 sebességgel, szingóval és talán méretválasztékkal lett volna beszerezhető, ha... De nem volt az. Persze ilyenem is volt, mert egyszer egy lomtalanításon találtam egyet! Frankón! Teljesen hibátlan állapotban és pont 58cm-est! Minden szuperált rajta, egyedül a a felnik oxidálódtak, épp csak annyira, hogy mire leértem a Budakeszi út aljára, egy garnitúra fékpofa már el is kopott. De a szingók működtek!
Már megint elkanyarodtam....
Tehát a Szputnyik volt az átmenet, a kedv meghozója a nagybetűs kerékpársport felé. Talán ezért is maradhatott rajta a csomagtartó... lehet, hogy a nagy mocorgásban verejtékező sportember polójának hazaszállítására gondoltak a tervezők? Mert körülbelül annyit bírt...
Csodás csőkanyarok a hátsó traktus felé - csomagtartó-kiakasztó-bovden(ház):
Itt a remek hátsófék (egy kicsit hiányos - egy csavar minusz), s még a műanyag (?) csövecske is ott van az átkötő bovdenen!
A legegyszerűbben papagájfogóval lehetett ezeket a fékeket be (inkább irányba) állítani, s ha egyszer sikerült, akkor... akkor egy-két bringázást ki is bírtak, utána megint el (vissza) csavarodtak. A csapos pofa pótlása lehetetlen volt, de a gumibetétet lehetett csereberélni...
Itt jön az adott kor legnagyobb problémája: 622-es külső! Hoppá! Hiszen ekkor még minden 630-as volt... emlékszem is, amikor pótkülső kellett (volna)... akkor nem volt, cserébe az átfűzést ajánlották... na nem, a jó kis aluminum (!!!) felnit nem hagyjuk veszni, inkább a kopott-szakadt külsőt foltozzuk! De ez itt egy "original" darab:
Amúgy érdekes, hogy a 622-es mérethez a 27x1 1/4 felirat társult, mert az mostanság a 630-asok "jellemzője"...
A vázon volt hely pumpának: bilinccsel!
Meg bilincs nélkül is:
A váltókar is bilincses volt, de megfigyelhetőek a 2x rendszernek az előkészítései (bovdenvezetők):
Egész a középrész irányába:
A hajtókar-középcsapágy hagyományos, ékes szerkentyű, nem túl cizellált muffok a csőcsatlakozásoknál:
Sztenderd alu (!) pedál - nem csoda, hogy ez a bicaj könnyebb volt a keleti blokkbéli vetélytársainál!
A meghajtás folytatása: a 4 sebességes fogaskoszorú... vagy micsoda... mert ezek a bicajok kazettás (?) agyakkal épültek. Az agytesten volt a racsnimechanika s arra kellett feltolni a lánckerekeket, melyet vagy az utolsó zárt (menetesen), vagy a kései példányoknál egy rugós gyűrű tartotta fent az egész "fogaskoszorút" (igaz elég lötyögősen, mert a gyűrűnek köszönhetően volt vagy 4-5mm holtjátéka a rendszernek). 4db ment fel kényelmesen, ha ötöt szerettünk volna, akkor már sufnituningolni kellett (a lánckerekek ügyes fordítgatásával, pozícionálásával), de én ezt is meg tudtam oldani. A gyári 14-18-22-28-as (Megarange?) helyett csináltam magamnak egy sportos: 14-16-18-20-22-es szettet. A hátsó váltót ugyan kismértékben meg kellett "hackelni" (beleköszörülni), hogy vigye az ötöt... de utána már nem volt akadály! Nagy király voltam... amikor ki bírtam vele tekerni a városból, Zsámbék felé... (vissza már toltam, majd mindjárt kiderül miért).
A küllővédő vastárcsa kötelező tartozék volt:
(A kötelező tartozékok közül hiányzott a pumpa és a váztáska... sajnos.)
Ez a kép nem homályos, csak némileg poros a boltba behozott bringa lánca:
Meg zsíros - szerintem ez még az eredeti kenőanyag. Biztos nem volt külön nyílt és zárt rendszerekhez való, nem hogy Wet Lube meg Dry Lube...
A gyakori tolás(ok) oka tehát:
A nokedliszaggatónak álcázott, egy darab, 51 fogas (de miért 51...?) nagytányér-hajtómű kombináció. Ehhez tényleg kellett hátul a 28-as fog, de ha sportosítottunk ugyebár és 22-24 volt a "vége"... akkor nekünk is végünk volt. A lyukkör egyébként kompatibilis volt a Csepel (boltban kapható) hajtókarokéval, tehát lehetett előre kétlánckerekes hajtóművet fabrikálni. A bovdenvezetés megvolt, csak váltókar és átdobó kellett... Ilyet is csináltam. Még jó, hogy... Sőt... egy hirtelen felindulásból az egyik kazettás agyat átfűzettem menetesre, hogy rá tudjam tekerni a 13:23-as hatsebességes (!) Velamos racsnit... így lett 12 gangos Szputnyikom! De akkor már hátsó váltót (Shimano 300EX) is venni kellett... annyit ugyanis nem lehetett kiköszörülni az eredeti darab végállásából...
Az egyik legszebb alkatrészt hagytam a végére - a nyereg:
Ezen a bringán éppen kulhavy-s beállítással, de lehetett ezt vízszintesen is használni.
Logó itt is:
Alábukva feltűnik a mennyei komfortot okozó hihetetlen rugótömeg:
Meg a két irdatlan vaspálca (traverz), nehogy elvesszen, eltörjön a Brooks-imitáció...
A lehetetlen küldetés egyébként sikeres volt. Egész jól sikerült gatyába rázni az öreg járgányt, a fékpofák szépen kattogtak a felniken, a gyárilag hosszú küllőket (melyek lényegében belógtak a belsőbe... csoda, hogy az elmúlt majd' 40 évben nem okoztak gondot, igaz az belsővédő szalag meg vagy 3mm vastag volt) leköszörültük, az ékeket kicseréltük és a többi, és a többi...
És milyen jó volt emlékezni a "kezdetekre"...!