Takarmányút

Sajnos csak ritkán járok anyósomék felé, pedig annyi minden jó szokott történni velem ott, Szatmár-Bereg határában...

Ez volt szerintem életemben az első alkalom, hogy megérkezve nem rohantam el bringázni, hanem teljes pihenőt tartottam, csak jöttem-mentem a városban.

Az első jóság az  volt, hogy csengetésemre megnyílt a helyi mag- és aszalványgyártó mintaboltja:

Percek múlva egy teli zsák egészséges rágcsával távoztam...

Kifelé haladtamban még (nyálcsorgatva) megnézem a kevésbé egészséges, de Sissy hercegnő által igencsak nagyrabecsült és vágyott (belga!) csokoládéba mártott almaszirmokról készített ismeretterjesztő filmet:

Még annyit kellett volna kiírni: "Bikers Welcome" - igaz, az általában motorosokra vonatkozik, de hát...

Midőn ebédidőben befordultam a konyhába...

Egy kisebb raj sült keszeg várt a rácsokon. Hozzá egy jénai tálnyi párolmány:

Befaltam mindet, nem tagadom.

Levezetésképpen, a délután folyamán a lovardába szólított a kötelesség... meg az érdeklődés. Nini! Egy homokfutó:

Igazi dózergép, ezt a kerékméretet - 6.50-20, és merről, honnan kell olvasni, mérni? - még nem ismertem eddig:

Azt nem is gondoltam, hogy tubeless lehet - pedig az... volt.

Itt meg egy ex-iskolatárs:

Hogy meg ne fagyjak a naplementében, sétáltam egyet a birtokon, közben megszemléltem a lovasok, zsokék téli felkészülésének eszközeit. Szerintem ez egy szán:

Ezek pedig a görgők... vagy spinninglények:

Este még elkúsztam a helyi nagyáruházba. Lényegében az összes akciós terméket elhoztam - hihetetlen, mit össze lehet vásárolni fél-, harmad-, sőt akár negyedáron!

Másnap éhgyomorra startoltam - nem túl korán, mert még 8-kor is fagyott...

A megfelelő energizálás érdekében anyós-féle bodzaszörp (inkább szirup) és echte tengeri só vízzel alkotott elegye került a kulacsokba:

A héten tanultam az orvosira járó Panyi Janótól, hogy a glükóz mellé kell egy kis só (NaCl) is, így működik a transzport - "simporter" - funkció! (Utánanéztem, van még antiporter és uniporter is - a coporterek...)

Hogy ne lötyögjön a sok lé magányosan a gyomromban, vittem a tegnapi nagybevásárlás "részeredményéből" is egy kisebb adagot - mintegy kisérleti jelleggel... azaz, hogyan hat rám, ha túródeszerteken próbálok 3-4-5 órát menni...?

50 perc bemelegítés és szemlélődés volt a kezdet, csak egy - a szokásos: hátizsákra aggatott biztonsági mellényt "viselő"... hogyan is gondolják ezt...? - sporttárssal találkoztam.

Az első tíz perc Tempo intenzitásba kétpercenként beágyazott harminc másodperces Anaerob intervalsorozatot (184-es maximális pulzus a végére - jajj nekem!) követően egyből étkezni kellett, mert szédültem, de rendesen...

Hopp ez (is) egy 125 grammos, akciós (1050,- helyett 385,-) gluténmentes (!) nápolyi! Gyakorolhattam a kóválygással egybekötött nápolyikicsomagolást és fogyasztást, majd elpakolást, 45 fokos oldalszélben, közepes autóforgalom mellett. Szerencsére a Nyírbátor-Vállaj szakaszon nem hemzsegnek a gépjárművek szombat délelőtt!

Bezzeg, ha csak nyelni... akarom mondani nyalni kellett volna...

Az időben érkező energiacsomagtól azért még nem tisztult ki a látásom teljesen, gyöngyöket láttam a fákon...

És gyöngyöket az udvarokon...

De milyen gyöngyök ezek! Hát, kukorica! A kedvenc csemegém - igaz, mirelit formában, illetve abból jól felmelengetve, ipari mennyiséget tudok elfogyasztani ám! Aki ismer, jól tudja. Erre itt meg...

Szanaszét, az út két szélén... micsoda pazarlás!

Nem sokat kellett kerekeznem, a következő településen meg is "találtam" a szóródás forrását:

Lökhárító, felni... minden telis-tele kukoricával...

Ez a pót már nem az a pót... néztem, hogy vajon mi potyoghat róla... de maximum egy-két bringa vagy egy kosár lehetett csak áldozat...

(Meg én, ha rámzuhan valamelyik...)

Nagyecsedet elhagyva igazi traktordömpingbe futottam:

Majd' alá estem az egyiknek, úgy nyomta! Hja, kampány van, vagy mi?!

Azt hiszem megtaláltam az éppen aktuális kukoricakitermelő vidéket, ahonnan a környék silóiba viszik - miközben jó részét az útpadkán hagyják - a jó, száraz magokat.

Míg a Tyukod felé tartó ex-mezgaz/autósztrádán nyomtam, a héten látott - Gagarin - Első az Űrben című - film jutott eszembe... Talán ez a fémdoboz lehetett a leszállóegység:

Csak egy kicsit odébb esett le a célterülettől, de ahogy látom, sikerült hasznosítani. Valamire.

A repedt úton mindenhol a betakarítás nyomai árulkodtak...

A szakasz tele volt "felhordással" - annyira, hogy egy darabka sár (vagy valami hasonló hangzású ...darab) fenn is akadt az egyik váltóbovdenházon és ott lengedezett egy darabig...

Míg meg nem untam és le nem vakartam onnan.

Az út másik végén is egy takarmányüzem mellett száguldottam el...

Két tízperces intervalt nyomtam mindössze, de azok és a majdnem járhatatlan (aszfalt)út úgy kivett belőlem (a sok pattogás...), hogy Szalmaváros magasságában éreztem, erőm kezd elhagyni... Meg az a traktor is, ami mögé  már esélyem sem volt beállni...

Pedig nem ment hetvennel!

Ez a festői rom Csengerújfalu központját ékesíti.

Tényleg fantasztikus a fehér (vályog)falak és az egykori - narancsszínűre festett - szobabelső kontrasztja; főleg, hogy most fentről (is) kap megvilágítást...

Csenger határában felkúsztam a gátra, mert olyan nincs, hogy itt vagyok és egy métert sem tekerek a folyó(k) felett/mellett!

A Csengersima-Fehérgyarmat szekszció már egyáltalán nem esett jó, pedig végre igazi hátszél támogatott. Az biztos, hogy kissé megint alultápláltam magam (nem veszem komolyan az intenzitások energiazabáló tulajdonságát, úgy tűnik)... sóvárogva néztem azt a két rekesz káposztát a mezőn...

Érdeklődésem az "abandoned-hardcore-agrár" létesítmények iránt még mindig megvan!

Kevésbé örültem a szolgálatra jelentkező edzőpartnereknek - lekopogom, nekem eddig még nem volt problémám ebekkel.

Négy óra edzésjellegű sportmozgás után lenyomtam a gombot az órán. Elég volt. Fehérgyarmat után áttértem "piano" üzemmódra, s szépen, szemlélődve hazapörgettem a bringaúton.

Haha, micsoda szigor! Emitt tilos, ahol meg lehet, ott maximum 20km/h a megengedett legnagyobb sebesség. Sebaj, éppenséggel nem sok esélyem volt megszegni a szabályokat.

Inkább foglalkoztam egy kis kerékpáros-vonat együttállással... izé, haladással...

És, hogy önmagam ismételjem - hazaértem... befordultam a konyhába, illetve most éppenséggel az ebédlőbe, ahol még röptében rávetettem magam a sertés-pulyka-tyúkhúslevesre...

Mondhatom, fene jó dolgom volt! Mást nem is csináltam aznap, csak ettem, meg feküdtem, és ettem... utána megint feküdtem... aztán ettem, s végül aludtam egy jó nagyot! Közben színes kukoricagyöngyökről álmodtam...