Terheléses teszt
Lassan két hete pihenek, de nem akárhogy és nem akármiért. Következetesen rápihentem a mai napra.
Egy bő évtized után újra terheléses vizsgálatba vágtam a fejszém. És ezen a napon, a szintén következetes felkészülés szimbolikus elő-elő-előestéjén persze, hogy világverő eredményt akartam magamból kicsiholni. És persze, hogy maradtam átlagsportember. Vagy inkább felmosórongy.
Két hete bejelentkeztem a vizsgálatra, meg is kaptam az időpontot az áhított nap áhított napszakára - minden tökéletes, a bioritmusom pont ott, akkor és úgy lesz a csúcson, ahogy azt elterveztem. Jól átverem majd a gépeket!
Korán érkezem, a vizsgálóbiztos úr épp könyvel, az előző kliens még fürdőzik, hamarosan elhagyja a terepet, utána én jövök.
Nincs feszültség, mert Czincz Gergő régi ismerős, sőt csapattárs, kvázi kolléga is; nem nehéz megtalálni vele a témát, a nagy trécselésben majd elfeledjük, hogy miért is vagyunk itt. Nem is értem, hogy többen miért görcsölnek egy ilyen vizsgálat előtt?!
Míg Gergő felkészül, azaz lebontja a kerékpáromat és felépíti az ergométeren...
...addig én is felkészülök. Átöltözöm, azaz vetkőzöm, sétálok egy kört. Titokban belesek a Főnök (Fülöp Tibi) dolgozószobájába.
Amennyire ismerem Őt, nem veszi félvállról a szakmát. Iszonyat könyvtára van és nem csak kerékpár vagy futás témakörben.
Sőt, azokat a könyveket alig tudtam felfedezni. Nem úgy a... jajj nekem... a "focisakat"...
Haladni kell a korral és a széles látókör...
A kanapén kitöltök egy 7 kérdéses kérdőívet:
Nagy szerencsém van: mivel rég nem tekertem, így mindenre a legjobb választ tudom adni - szuperül aludtam, jó a hangulatom, fáradtság, mi is az?
Aztán kezdődik a feketeleves. Egy kis szobába vonulunk, ahol több mérés vár rám. A legsúlyosabb mind közül én vagyok. Azaz a testtömeg... No, ekkor kezdtem el összeomlani. Én, aki a körülbelül napfényt eszem és levegőt iszom, majd 5 kilóval vagyok több... mint kellene vagy, amire gondoltam. Erre a "hogymiértre" senki sem tudja szerintem a választ, de azt hiszem a 4db alma + féltenyérnyi húsból álló ebédemen (mint fő étkezésem a nap során) faragnom kell még egy kicsit. Talán 2 alma elég lesz.
Meg a kaliperes bőrredőmérés - hogy aszongya a testzsírszázalék... aha, igen az van. Akad. Jobb lett volna, ha lábszárból is mér Gergő, mert azzal kompenzálhattam volna valamelyest a felsőtesti értékeket! Vagy csak ne árulta volna el a bűvös... bűnös számot!
A tekerés előtt tehát pont így érzem magam:
Még szerencse, hogy a vérnyomást a tudomásomrahozatal előtt mértük! Az így legalább tűrhető lett.
Egy kis nyugalmi laktát...
Hát, akkor nincs más: bizonyítanom kell, mivel nem maradt más hátra: a nyeregben!
Előttem egy monitor, van mit nézni - jó kis gépnek tűnik elsőre ez a Cyclus 2!
Rugózik az egész rendszer, nem töri el a karbonvázat (már ha van ilyen törés), tényleg real-time. És mennyi mindent lehet olvasgatni a képernyőn! Ha csak tíz másodpercig nézek egy adatot, akkor is komoly percek jönnek össze, míg végigvonultatom a tekintetem rajta. Nem lesz itt dögunalom!
A menet 100 wattról indul és 3 percenként kapom a terhelésnövekedményt (automatikusan), 20 wattot alkalmanként. Meg közben egy vérvételt a fülemből.
Itt még vígan, dúdolászva pörög a lábam és jár a szám. Tirararará, tirarararé! Nem sokáig...
A gép emel, strapál, zsigerel. Gergő pedig csak szúr és szúr. Én meg... mondjuk izzadok.
Nagy vagány akartam lenni, hogy majd nem töltök a kulacsomba vizet. Aztán - meghallgatva a tanácsot - töltöttem. Jól tettem.
Csak úgy "repültek" a percek, egy idő után azért azt észrevettem, hogy csöndben vagyok. Nem éreztem, hogy nemsokára történhet valami szokatlan, csak a surrogás és a zihálás hallatszott. Próbáltam tartani a pedálfrekvenciát árkon-bokron. Legalább azt, mert az egyetlen érték, ami jónak mutatkozott a fordulatszámom volt.
De egyszer csak dirr...! A fordulat hipp-hopp leesett. Gergő szurkolt, hogy még egy kicsit, nyomja kedves! Eszembe jutott egy másik teszt... terhesésles... tehersségi...
Nem, köszönöm szépen, ennyi volt.
Öt perccel a leállás után így néztem ki:
Még jó, hogy pár perc múlva megint tekerhettem, egy 10 percet, levezetésképpen. Arra gondolni sem tudtam, hogy vonszolom magam haza kerékpárostul (majd 10km).
Miután leszálltam, vettem észre, hogy kiömlöttem.
Jah, mondták, hogy megfelelően hidratált állapotban érkezzek. Sikerült. Szerencsére nincs alsó szomszéd, mert komoly gondok lennének a jövőben, ha gyakran járnék ide.
A zuhany alatt tértem nagyjából magamhoz. Utána beszéltünk pár szót a friss tapasztalatról, az élményről. És, hogy mit kell tennem a télen, ha emberré szeretnék válni?! Az eredmények elektronikus úton hamarosan érkeznek, készülhetek.
Szombaton kezdődik.