Van karbon, Van Scott és van aki bírja...
Én speciel még nem, de majd eljön annak is az ideje!
Tehát választottam (kerékpárt) és - utólag, jól átgondolva elhamarkodottan - igent mondtam egy szerda délelőtti közösségi megmozdulásra, mely számomra csodás kis túlélési versenybe torkollott.
Katalinpusztán, a Börzsöny lábánál, a szelektív tövében állítottuk fel a rajt-cél területet és márkaklub jellegű kerékpárgyűjteményünket:
Nézzük csak, micsoda járműparádé!
Balról, Józsi új-zélandi magánimport 2009-es Speedster S20-asa:
Az egyetlen aluvázas a mezőnyben, de ezzel is lehet "gonoszul menni" - azaz le-föl ugyanannyival. Hja, ha 62kg társul 180cm-hez...
Ez itt Pala 2007-es CR-1 SL-je:
Hoppá! Campagnolo szett, R-Sys kerekek az XL méretű ős CR-1 vázon.
Emitt meg Balázs Úr 2010-es Addict R15-öse szerénykedik:
Érdemes megfigyelni, hogy a Főnök Sram Red-del szerelt bicaja az egyetlen, mely nagytányéron parkol és nincs alátét a stucni felett. Hiába, a profizmus...
És az utolsó műanyag, akarom mondani karbon a sorban:
Igen, ő az (Olcsójános). Némiképp customizálva - nemsokára az egyedi részletekbe is bevezetem a kedves Olvasót!
A menet egy röpke lejtőt követően, közel két óra váltott vezetéses csapatidőfutammá fajult. (És akkor még nem ért véget.)
Az első perceket Balázs Úr generálta.
Ő mehetett 5 percet, nekem 4 és felet engedélyezett.
A leghosszabb vezetést - majd' 10 perc Pala produkálta, de csak azért mert egy fontos telefont intézett közben és elfelejtette, hogy elől van és 35-el húzza a népet...
Utána már csak másfél perceket töltött elől, bepótlandó amit elmulasztott hátul
Józsi csukott szemmel is követte.
Balázs Úr pedig vigyorgott a hatalmas anslusszban:
Maszk, ragasztószalaggal álcázott bukósisak és cipőorr kamásli - ezek az Ő jellegzetes átmeneti időre való ruhadarabjai!
Én is itt vagyok ám!
A híradósnak nem könnyű a dolga. Látom, be kell szerezzek egy fekete vagy szürke gyolcsot a nyakamra, mert ez a poszt-hippi-hipózott rózsaszín nem megy a team-színekhez. Bezzeg a terepkék bukósisakom!
Szob után, a határ mentén haladva egészen felkaszáltunk Kemencéig, ahol Királyháza felé vettük az irányt.
Főnök az élen, többiek utána!
Kemence után nem sokkal egy mini-megállást tartottunk.
Ekkor ránéztem a műszerfalamra:
1 óra 53 perc alatt 59.8km a dimbi-dombin - ennek nem lesz jó vége, haver! Főleg két hét pihenő után egyből...
Gyorsan lefotóztam Olcsójánost, illetve a módosításokat:
Piros Flite Gel nyereg, még a "klasszik" forma - személyes kedvencem:
Miniatür VauDe nyeregtáska, mely két belsőt és foltkészletet rejt:
Elite kulacstartók - valami kis olasz legyen azért a gépen (Állítólag az olasz országútik az igaziak!)
Igazi ciki alkatrész - Shimano egyoldalas, kvázi-országúti SPD pedál:
Mit tegyek? Nincs "kedvem" külön SPD-SL/Look stb jellegű cipőkkel (téli/nyári) feltölött gardróbot tartani csak, hogy stílusos legyek!
És végül - Balázs Úr kötelezett rá - Campagnolo Veloce 10 sebességes lánc - jó az ára és állítólag igen tartós (na, még egy olasz):
Miután ilyen szépen dokumentáltam mindent, lassan és többször is elköszöntem társaimtól a váratlan napsütésben.
Történt ugyanis, hogy "elfelejtettem" enni. Úgy az egész tekerés alatt - minő malőr, amatőr! A későn bedobott 35grammos Horalky nápolyi (187Kcal) pedig már nem tudta pótolni az elégetett közel 2300Kcal-t... erőm elhagyott (a többiek is), lábaim ólmossá váltak, pulzusom az egekben... azért egyszer csak - 3 óra pár perces menetidővel - beértem a célba.
Még a hátamra erősített titkos aerodinamikus idom sem segített (Csak akkor használtam, amikor már mindenki elment, de hiába...). Legalább a kocsiba pakolásban csak módjával kellett részt vennem!
Hazafelé megkaptam a részletes értékelést, teljesítményanalízist újdonsült edzőmtől.
Közben csendben szopogattam cseh import csokis kefíremet...
... és a cikk címadó dalának eredetijét dúdolgattam.
Ahogy mondják: "Innen szép nyerni!"