... kel fel a Nap megint, hála a téli időszámításra történt éjjeli átkapcsolásnak.
Hogy miket olvastam én össze erről a témáról a héten...! Például: "Jaj, de jó, mert egy órával többet lehet aludni!" Miről beszél? Inkább egy órával többet lehet bringázni! Ugyebár. Meg, hogy: "Nem jó, mert teljesen összezavarja az emberek biológiai óráját, (élet)ritmusát..." Ugyan, már! Pillantsatok csak rá a fenti képre! Pont most állította be a helyes bioritmust. Hát nem csodálatos, hogy megint (optimális) időben ébred az ember egy jó kis "reggeli" sportfoglalkozáshoz?!
Maximum egy problémát tudnék felhozni a téli-nyári időszámítás-variálással kapcsolatban: több óra óraátállítás után is találtam a lakásban még átállítatlan órát...
Már ideje volt amúgy a korai napfelkeltének, mert kezdett rám törni a "winter blues", pedig hol van még a tél. Szerencsére elsőként csak a téli időszámítás jött el. Pár nap múlva, november elsejétől következik a tél közeledtének második biztos jele, amikor is az üzlet nyitva tartása is megváltozik téliesre. S csak azután jönnek a valóban cudar idők...
No, tehát... én ma végre időben éberedtem... sőt... rendben, egy 20-25 perc szunya még belefért volna, de az a fránya átvert (és nem átállított) biológiai óra elkezdett csörögni...
Gyorsan azon kaptam magam, hogy félálomban megettem egy fél doboz anyós-féle mákos-lekváros csodasütit. Ettől indul jól a nap, az biztos!
Már javában öltöztem, sőt fél lábbal kint voltam a lépcsőházban, amikor is...
Te mi a frászkarikát zörögsz! Ki állított be téged ilyen kései időpontra? Szegény telefon nem tudta, hogy ma magamtól kelek. (Amúgy meg mindig.)
Öt perc múlva már robogtam.
Negyven perc zakatolás után mintha elkezdett volna pirkadni vagy hajnalodni - kinek, mi tetszik:
Mégiscsak jobb, mint az eddigi majd' másfél órás sötétben tapogatózás...
Fényárban úszó... dúdoltam... ja, azt mégsem, mert újabban javában sötét van a településeken: már a félhomály előtt lekapcsolják a közvilágítást. Gondolom takarékossági okok miatt vezérelve. Vagy? Mi még a "szürkületkapcsolóról" tanultunk az általánosban... (Vagy az pont az ellentéte?)
Így maradt az enyhén impresszionista beütésű Budakalász vizionálása, de nem bántam, hogy ilyet láttam, mert legközelebb legalább nem kell jegyet vennem a gyűjteményes kiállításra a Szépművészetiben...
Azért azt egy kicsit sajnáltam, hogy a pomázi toronyórát nem láttam...
Sajnos a bringámon lévő műszereket sem nagyon, mert olyan köd volt ebben a térségben.
De... és nemsokára... Kiskovácsi felé...
Pilisszentkereszt előtt...
Igen, rámvirradt!
Kétbükkfa után pedig megláttam a fényt a ("lomb")alagút végén:
Mivel már majdnem hét óra volt (a menetidő meg másfél), neki kellett látnom a táplálkozásnak. S, hogy mi volt a menü? Ó, azt senki ki nem találja. De elárulom!
Amit majszolok az a csütörtökön begyűjtött Balázs Bea - Farkas Zsolt-féle hiper-szuper fahéjas-almás-mazsolás-és talán diós is süti egy kockája! Tökéletes konzisztencia, menet közbeni harapásra is teljesen megfelelő. Fincsi-nyami-üdv!
Hja és igen - Ők ilyen nagyra értékelik egész éves szakszolgálatunkat, hogy megleptek minket egy kisebb kazal sütikével. Mi is hasonlóan értékeltük az ajándékot - ezer köszönet még egyszer érte!
Persze minden kolléga, aki épp arra járt egyből bepuszilta a maga részét. Kivéve - természetesen - engem. Mert köztudott, hogy nekem - darázsderekam megtartása érdekében - csak a nap bizonyos óráiban (inkább perceiben) szabad ilyen finomságokat ennem. Valamint nem teljesen éreztem szükségét, hogy 18 óra 15 perckor, a boltban való álldogáláshoz és beszélgetéshez ekkora energiadózist szabadítsak a testemre. Éhségtől kopogó szemekkel (és erőtlen lábakkal) is hazabotorkálok valahogy. Így... ahogy szoktam, jó hörcsöghöz méltóan betáraztam. Tudtam ám előre, hogy meg lesz a helye a remek nasinak a héten. S lám!
E képen már csak a szám szélét nyalogatom, meg örülök, hogy jó időben vagyok (minden téren):
A csúcsrajárás után még leugrottam "a Suzuki" felé...
Aztán hazairányoztam magam, kedvenc terepemen, a csolnoki-dági-tinnyei dombokon keresztül.
Nemsokára jól megijedtem: Tinnye és Perbál között nem eltűnt (majdnem) megint a Nap?
Csak pár kilométeren keresztül volt fátyolos a helyzet. A János-hegyen már szikrázott:
A kép közepén látható foltosodás egy vízcsepp az optikán (és remélem, nem az opitkában...), szerintem menő! A négy réteg felső ruhadarabból (amiben a hajnali 8 fokban indultam) ekkor már csak három van fenn, azok is maximumra lecipzározva, egy pedig hátul, a zsebben lapul.
Szerencsére a maszat (nagyon) nem takarta ki a lényeget - a mai "ünnepi" sportolás menetidejét és felette a hazaérés pontos időpontját sem:
Így van, bőven "tíz előtt" sikeresen megoldottam a "penzumot". S még előttem az egész nap, mindenféle egyéb mozgásos cselekedetre! Hogy ez milyen jó dolog, nem!?