Ezt is megértük, vagy ha jobban tetszik, ezt is "megléptük"!
Rágódom rajta egy ideje - kell-nem kell? Ideje? Évek óta... s közben elszáguld mellettem a világ... Ha - magamat tekintve - fejlődni szeretnék és - másokra is gondolva - komolyabban folglalkozni az edzésekkel, edzéstervezéssel, akkor bizony haladnom kell a korral. Nem vagyok nagy netes vásárló, de most, az igazat megvallva belefutottam a jóba. Pont a "Black Friday" idején - ami ha jól látom, azóta is tart - kezdtem el teljesítménymérő eszközöket böngészni... s hogy, hogy nem hatalmas "leértékelés" volt a német cégnél. 10 percig utánajártam, hogy jó-e ez, igaz már korábban nézegettem és mindenhol rendben lévőnek találtatott a Power2Max, főleg az árához képest. Gondolkodtam rajta még egy bő fél órát, majd "megnyomtam" a gombot. Krisztián barátom segített az adminisztrációban, én meg mehettem a bankba - utalni.
Német precizítással, időben elkészült a szerkentyű, majd házhoz is érkezett a kis csomag. Ez éppenséggel nem volt jó, mert a boltba kértem (Shipping Address vs. Invoice Address), de 4 telefonálás (Krisztián segítségével), "némi" izgalom, és egy kis autós üldözés (Balázs Úr segítségével) után még Budapest belterületén sikerült elcsípni a futárt, s átvenni a pakkot:
Visszatérve a boltba kedződött a bontogatás - a wattmérő, úgy néz ki megvan... de hol vannak a karok?
Áhh, a doboz bal oldalában, eldugva - és 175-ösök!
A "legolcsóbb" FSA Gossammer típust választottam. Így sem került kevésbe, minusz 100grammot nyerhettem volna, ha valami drágább kar-alapot választok, de egyrészt edzésen annyira nem érdekel a 100gramm, másrészt félek az "egzotikus" alkatrészektől. Jobb a békesség! A lyukkör 110mm-es, compact - hja, én aki nagy híve vagyok a standard-nak, most így alább adtam. Azzal érveltem, hogy erre lehet standard fogszámú lánckerekeket is tenni később, így akár a "rendes nyári" országútiba is át tudom dugdosni, ha úgy gondolom. Másrészt öregszem, nem lehet mindig "nyomatni", néha kell(ene) lassan is menni most már... (magamhoz képest, persze).
Kis doboz a nagy dobozban, kinyitom és:
Fedél, tömítések, valamint "bónusz" elem (spéci, Renata márkájú, 2540-es... csak ez a jó bele) és a zöld matricaszett(ek).
Ez pedig maga az "egység":
Pár perc alatt előkaptam a már bespejzolt lánckerekeimet, felszereltem őket az alapvetően kör alakú "csillagra", majd az egészet a mellékelt 6db kis csavarral ráesrősítettem a jobb karra:
Uátna kibányásztam az ezeréves ISIS monoblokkot a vázból, ment a helyére a SPYRAL ROAD HT-II, és bele a hajtómű-kompozíció:
A földön állva, pedállal, lánccal így néz ki:
Új lánc és sor is érkezett. Sajnos csak "papás" 12:27-es volt készleten, így ugyan nyertem egy halom könnyű áttételt, de elvesztettem a keményeket...
Sebaj, tavaszra úgyis elnyűvöm ezt a szettet, akkor majd jön valami "combosabb" sor.
A fejegységet is átalakítottam a modern kor követelményeihez igazodva:
Eltűntettem a "játék" funkciókat, mint a hőmérséklet, az átlagsebesség, és fő pozíciókba helyeztem a lényegeseket: idő, teljesítmény, pulzusszám, pedálfordulat. Megtörtént a "párosítás" - mindenki érzékel mindent. Józsi még tanácsolta, hogy lazítsak egy kicsit a karokon, lévén alig forognak, s így nagyjából 200watt hendikeppel indulok... lazítottam.
No, hát ennyit az installlálásról - jöhet a puding próbája!
El kellene indulni valamerre... persze nem az útvonalra gondolok, hanem, hogy miszerint, milyen teljesítmény adatok-alapok irányába tekerjek az első alkalommal?
Az rendben van, hogy elolvastam, az idevágó alapműveket, de azokból "csak" azt tudtam meg, hogy ha már van valami alapadatom, akkor mit tudok vele kezdeni. Illetve azt is, hogy az első időkben nem kell törődni a wattokkal, csak menni, ahogy eddig, aztán majd pár hét múlva neki lehet állni elemezni! Ez tetszett, de mégis kellene egy iránytű!
Gyorsan előszedtem az egy és a két évvel ezelőtti CSC-ben készült jegyzőkönyveimet, mert vannak bennük watt-alapú ajánlások, tartományok. Ehhem... de szerencsére a német nómenklautúrához, besoroláshoz... GA1, GA2... oké, de hol van minden wattmérés alapja az FTP... vagy legalább csak egy icike-picike CP20? (A CP20 nem összetévesztendő ám az FTP-vel, mert az FTP az a CP60! Az egyik 20 a másik 60 perces terhelés eredménye.) Sehol. Akkor most keresnem kell egy fordító programot, ami átalakítja az általam használni kívánt Coggan-féle verzióra. Ilyen persze nincs, de valamit azért találtam a neten. Hazai György előadását, triatlon témakörben, pdf-ben, s láss csodát vannak benne utalások! Hurrá... elő a zsebszámológép, s már látom is, hogy az én FTP-m (ez az egy órán át tartható maximális teljesítmény)... ööö... 290-310 watt közé "jön ki"... Előzetes kutakodásaim alapján, ezt egy kicsit soknak tartom (s ez később be is bizonyosodik) magamra nézve, de hát egyszer élünk, legyen 290watt, a kiindulási pont mára!
Az első menet - 4 és fél óra, sík-hegy-dimbi-dombi sorrendben, tervem szerint felmegyek Dobogókőre, megnézni, mi a helyzet, aztán irány Esztergom és haza Csolnok-Dág felé. Tavaszias idő, s hála az irdatlan kalkulált FTP értéknek tavaszias a tempó is... nyekk!
Próbálom szépen megfogalmazni észleleteimet. Mivel az egész fizika, én meg kifejezetten nem vagyok "fizikus gondolkodású" (sem) - bár fakultáltam a gimnáziumban, sőt dícséretes ötösre érettségiztem belőle... aztán a Műegyetemen már rezgett a léc, az "értékelhető egyes" zárthelyieimmel... majd pályát is módosítottam - még időben...
Szóval nem leszek túl szakmai - egyelőre - aki járatosabb a témában, az nyugodtan "ugorjon"!
Bemelegítésnek egy óra sík, egyáltalán milyen érzés "tartani a wattokat" - mondjuk 220-240-et? Érdekes, könnyűnek tűnik. Mármint a tekerés, a tartás már nem. Azt kell elkpézelni, hogy az eddig megszokotthoz képest most megjelent egy folyamatsosan fel-le ugráló háromjegyű szám a monitor közepén, s meg kell próbálni minél inkább ugyanott tartani (már ha éppen ez a feladat - pl. most)...
Első meglepetés: minden elindulásnál (lámpa, dugó) a számok az egekbe szöknek - nagy erő, nagy pedálsebesség, jól sejtem?
No, itt el lehet kezdeni akkor gondolkodni, hogy mikor, mennyire éri meg kiállva "megindulni"... edzésen, versenyen... égnek a gyufaszálak... ("bruning matches")...
A hegy lábához érve némi "maximális erő" gyakorlat jött: 1'-2'-1'-2'-1' - nagy áttétel (52: és a kis lánckerekek hátul), alacsony fordulat (RPM:55-65)... és nem túl magas teljesítmény... 300-320... na jó, néha 330watt.
Megint gondolkodás, mert ez is meglepetésnek tűnhet, pedig logikus a magyarázat... ez ugye olyan, mint a SingleSpeed-ezés? Amikor már betyárosan fáj a combom, nem a wattok a magasak, hanem "csak" az erőkifejtés nagy (de az nagyon), s mivel alacsony a pedál sebessége...
Hmmm...
Ezt még követte egy 10 perces, az előzőnél valamivel magas(abb) fordulatú (RPM:75 körül) menet, ekkor a wattok a 200-as tartomány tejején ugrabugráltak... én már nem annyira, kezdtem fáradni... az a 290-es FTP, ugye? Megint "jól meglepődtem" - ez a kemény része a bringázásnak, nem a taposás!
Közben nézelődtem jobbra-balra, hogy mi van az erdővel, az erdőben. Zajlik a munka, próbálnak életet lehelni belé.
De azért nem olyan, mint ahogy azt megszoktuk...
Ez a forgácshegy sem tartozik az állandó kiállításhoz:
Egy ködfelhőn átverekedve magam...
Lassan megint megláttam a kék eget és az erdő romjait:
Világvége hangulat van odafenn:
Hú, ez a fasor... jajj!
Hangulatom (és energiaszintem) javítandó bekaptam egy kis elő-ünnepi, anyósom-féle kókuszos csigát (a zacskót nem ettem ám meg):
Aztán irány lefelé!
Sokadik meglepetés: lefelé nyomni kell - ezt persze tudtam, sőt "iskolázom" is magam és másokat erre már jó pár éve, de eleddig csak pulzus-alapon... ami ugye késik (az erőlködés kezdetéhez képest is)... a teljesítmény pedig múlik, tehát igyekezni kell, hogy "szinten tartsam" magam... A szokásosnál is komolyabban hajtottam lefelé, hogy egy gyors kanyarral a Suzuki-nál...
Bevessem magam kedvenc dombjaim közé:
Ekkor kezdett teljesen szétesni a számsor előttem - betudtam ezt egyrészt a fáradtságnak (lassan négy óra menetidő felé jártam), valamint az eddigi hihetetlen nyomulásnak. Az átlagom természetesen nem lett túl magas, de a kipurcanási faktorom (TSS vagy BikeScore - ki mit használ), az vagy 4 napnyi!
Eszem, eszem, eszem... az mindig segít - étparány és szaloncukor:
A cukor-hiper-dózis megtette a hatását, újra röpültem... Igen, fáradtan, de ez a fáradtság teljesen más volt, mint amikor a szívverésem méricskéltem!
Jut is eszembe - a nap során egyszer sem néztem rá a pulzusértékekre... néha azért érdemes lett volna. Az otthoni edzés-analizálás során aztán kiderült, hogy igencsak magasan "tartottam" illetve tartott a wattmérő...
Pár hágó, pár száz méter szint...
Hazaértem.
Nyújtás közben azon agyalok, hogy ha jönnek a kérdések, például: "Milyen volt?" vagy "Megérte?" - akkor mit mondok... mondjuk azt, hogy
- Semmilyen - Ez nem egy motor, nem teker helyettem. Nem is egy 1500grammos kerékszett vagy egy 18grammos markolat, amelnyek felszerelésével a kerékpár elkezd "hasítani". Szó sincs erről, sőt - a bicajom csak nehezebb lett.
- Mondhatnám azt is, hogy nem volt jó, majd megbolondultam - Hiszen ott van "valaki", aki - számok képében - eddig nem volt, aki rugdos, hogy "menjél má' " - ezt meg kell szokni!
- Alapvetően viszont jó volt - Mert jobban figyeltem magamra, arra, hogy mi helyett mit kell(ene) csinálnom, mit szabad, mit nem, mi "fér még bele" anélkül, hogy "kihúznám a gyufát". Fegyelmez. Megtanít okosan, folyamatosan kerékpározni. Egyenletes hajtásra törekedni - fel-le-síkon egyaránt. Szabad-e kiállva tekerni, ha igen mennyit, mikor? Megéri-e "megindulni" - csak úgy? És nem hagyja a figyelmemet elkalandozni... de nem ám!
Vagy:
- Még ha rövid távú (azaz a következő szezonra vonatkozó) terveimhez, miszerint iszonyat SingleSpeeder leszek megint (hehe...) nem is passzol 100%-osan, de hosszabb távra - hogy 3-5-10 év múlva is jó (esetleg még jobb) formát tudjak magamnak biztosítani, mindenképpen szükségesnek látom ezt a berendezést. Remélem, tényleg így lesz, s majd elmondhatom, hogy "megérte" a befeketetés!
- Edzéstervezéshez és edzéselemzéshez pedig már most nélkülözhetetlennek érzem... pedig még alig mentem vele. S ezt nem az ára mondatja velem, tessék elhinni!
***
A sport után, otthon pedig azt mondtam, hogy mindjárt meghalok. Nem vettek komolyan...