Zombi time és ami utánna jön

 

 

 

Van egy állandóan visszatérő állapot, amibe akarva-akaratlanul belekényszerülök.

Jön-megy aztán újra meg újra itt van...

Ilyenkor eléggé le vagyok eresztve.

Néha jó lenne, ha mások is tudnák mi bajom (mert akkor értenék a miérteket), máskor meg inkább eltünnék mindenki szeme elől (mert végül is vannak dolgok, amik nem tartoznak másra).

 

Ha kimozdulok, zombiként létezek.

Ilyenkor kimaradnak a dolgok, furák a gondolatok, bizonytalanok a döntések.

Nem tudom, hány százalékon létezem ilyenkor, csak miután elmúlik, akkor tudatosul bennem, hogy az előző pár napban mennyire használhatatlan voltam.

Ezeken a napokon nem foglalkozok fontos dolgokkal, mert semmi értelme. Az agyam nem fog. Van hogy hülyeségeket beszélek meg teszek, amikre később másképp emlékszem.

 

A fizikai teljesítményem brutálisan rossz.

Persze ilyenkor is tekerek, csak megpróbálom a körülményeket figyelembe venni.

 

Összevetve a most már sok közel azonos bringázást (pl. 3H-ra tekerések) sok mindent vettem észre.

Ugyan ezeken a napokon is általában élvezetesek a tekerések, erőkifejtésben azért messze alulmaradnak a megszokottól.

A 16,7 km/500 szintet átlagosan - vagyis normál napokon - 50 és 52 perc között szoktam teljesíteni.

Ebben az időszakban viszont az időtartam minimum 56 perc.

Nyilván ebbe beletartozik az is, hogy ilyenkor jobban is próbálok figyelni a forgalomban, hiszen minden lasabban esik le, dekoncentráltabb vagyok.

 

Aztán fordul a kocka és mintha kilőnének.

Kinyílik a világ, minden ok.

Bicajon a legjobb időket megyek.

A leggyorsabb 49 perceket csak ebben az időszakban sikerült teljesítenem.

(Az első 3H-ra tekeréseim körülbelül 1 óra 6 percet vettek igénybe.)

Hogy mivel sikerül ez idő alatt feltöltődnöm (tespedt, fáradt, semmittevő napok csokievéssel kiegészítve), nem tudom.

De a leggyengébb napjaim után közvetlenül vagyok mindig a legerősebb.

Szuper időket megyek bringával és minden újra tiszta :)